37 (36). ZSOLTÁR. AZ IGAZ ÉS A BŰNÖS SORSA
37 (Dávidtól.) Ne haragudj azokra, akik rosszat tesznek, ne irigyeld a gonosztevőket, mert mint a fű, hamar elhervadnak, és elszáradnak, mint a zöldellő növény. Remélj az Úrban és tedd a jót, akkor megmaradsz földeden és biztonságban élsz. Az Úrban leld örömed, s ő betölti szíved vágyait. Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd. Becsületed felragyogtatja, mint a napot, igazságodat, mint a fényes nappalt. Nyugodj meg az Úrban és remélj benne! Ne haragudj arra, kinek siker kíséri útját, az emberre, aki gonoszságot művel, hogy elpusztítsa a szegényt és a gyengét. Hagyd el a haragot és ne méltatlankodj, föl ne gerjedj, nehogy te vétkezzél! Nézd, a gonoszok eltűnnek, de akik az Úrban bíznak, birtokolják a földet. Egy kis idő még, s a gonosz nincs többé, keresed helyét, és sehol sem találod. A szelídek ellenben uralják a földet, és élvezik a béke teljességét. Az istentelen ártó tervet sző az igaz ellen, csikorgatja ellene a fogát. Az Úr azonban kineveti őt, mert látja már, amint napja kél. A bűnösök kardot rántanak s íjat feszítenek, hogy elpusztítsák azt, aki egyenes úton jár. De kardjuk saját szívükbe hatol, s nyilaikat széttördelik. Jobb a kevés, amit az igaz bír, mint a bűnös nagy gazdagsága. Mert a bűnös karja eltörik, ám az igazat az Úr támogatja. Az igazak életére gondja van az Úrnak, örökségük megmarad örökre. A csapás napjaiban nem vallanak szégyent, éhínségben táplálékhoz jutnak. Ám a gonoszoknak el kell pusztulniuk, az Úr ellenségei, mint a mezők virága, elhervadnak, s eltűnnek, akár a füst. Az istentelen kölcsönkér s nem adja meg, a jó megértéssel telve ajándékoz. Akiket megáld az Úr, birtokolják a földet, s akiket megátkoz, azok megsemmisülnek. Az Úr biztosítja az ember lépteit, akinek útjában tetszését leli. Ha megbotlik is, de nem esik el, mert az Úr megfogja kezét. Fiatal voltam, most öreg vagyok, de sohase láttam, hogy elhagyott lett az igaz vagy hogy gyermekei kenyeret koldultak. Ő mindig megértő és kész kölcsönadni, ezért gyermekei áldásban részesülnek. Hagyd el a rosszat és tedd a jót, akkor megmaradsz mindörökre. Mert az Úr az igazságosságot szereti és nem hagyja el soha szentjeit. Az álnokok örökre megsemmisülnek, a gonoszok nemzetsége elpusztul. Ám az igazak birtokolják a földet, és ott laknak mindörökre. Az igaznak szája bölcsességet szól, nyelve azt hirdeti, ami helyes. Istennek törvényét a szívében hordozza, ezért lépései nem ingadozók. A gonosz leselkedik az igazra, s annak elvesztésén fáradozik. De az Úr nem adja kezére, s nem találja bűnösnek, ha majd ítélőszéke elé áll. Bízzál az Úrban és kövesd az útját, ő megőriz a gonosztól s ő felemel, hogy tiéd legyen a föld, és elégtétellel lásd a gonosz pusztulását. Láttam a bűnöst: büszkén fennhéjázott, mint a Libanon cédrusa, fenn hordta a fejét. Ám, amikor újra arra jártam, nem volt többé, kerestem, de sehol sem találtam. Nézd az ártatlant, tekints az igazra, a békesség emberének új nemzedéke támad! A bűnösök ellenben elpusztulnak, a gonoszok hada elenyészik. Az igazaknak az Úr ad szabadulást, ő a védelmük a szükség idején. Segítőjük az Úr és szabadítójuk, és fenntartja éltüket, mivel nála keresnek menedéket.
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150