Kis türelmet
72 (71). ZSOLTÁR. A MEGÍGÉRT KIRÁLY
72 (Salamontól.) Ítéletedet, Isten, bízd a királyra, jogaidat ruházd a király fiára: kormányozza igazságosan népedet, méltányosan szegényeidet. A hegyek és halmok hozzanak békét a népnek! Igazságosan ítélkezik az alacsony sorsúak fölött, és segíti a szegények fiait, az erőszakost azonban megtöri. Élni fog minden nemzedéken át, amíg a nap süt és világít a hold. Úgy száll le, mint eső a mezőre, mint a záporeső, amely átitatja a földet. Napjaiban az igazságosság virágzik, a béke teljessége, amíg csak el nem tűnik a hold. Uralkodni fog tengertől tengerig, a nagy folyótól a föld határáig. A puszta lakói leborulnak előtte, ellenségei megcsókolják a földet. Tarsis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, Sába és Séba királyai adományokkal közelednek. A föld minden királya meghódol előtte, és minden nép szolgál neki. Megváltja a szegényt, aki hozzá kiált, az elhagyottat, akin senki sem könyörül. A kicsit és a gyöngét felkarolja, megmenti a szegények életét. Megszabadítja őket az erőszaktól és az igától, vérük drága a szemében. [Éljen hát, Sába aranyát adják oda neki!] Imával köszöntik és áldják mindörökké. Gabona árassza el a földet a hegyek csúcsáig, gyümölcs teremjen bőségben, mint a Libanonon, legyen virág is annyi, mint a gyom a földön! Neve áldott lesz mindörökre, neve fennmarad, ameddig csak világít a nap. Benne áldást nyer minden törzs a földön, boldognak hirdetik mind a népek. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki egyedül vitt véghez csodát; áldott legyen örökre fönséges neve, az egész föld legyen dicsőségével telve! Úgy legyen! Úgy legyen! [Vége Izáj fia, Dávid imájának.]