48 (47). ZSOLTÁR. ISTEN VÉDI SZENT VÁROSÁT
48 (Ének – Korach fiainak zsoltára.) Nagy az Úr, méltó a dicséretre, Istenünk városában. Szent hegye, a nagyszerű magaslat öröme az egész világnak. Sion hegye, „északnak határa” valóban a nagy király városa. Őrtornyaiban az Isten lakik, azért biztos védelemnek látszik. Lám, királyok verődtek össze és együtt ostromolták. Nézték, de megmerevedtek, és megzavarodva megfutottak. Félelem fogta el őket, mint a szülő asszonyt. Éppúgy, ahogy a keletről jövő vihar szétzúzza Tarsis hajóit. Ahogy hallottuk, úgy láttuk is a Seregek Urának városát. Igen, a mi Istenünk városát Isten örökre megalapozta. Istenünk, kegyelmedre emlékezünk templomod szentélyében. Amint a neved, Istenünk, úgy terjed dicsőséged is, a föld határáig. Jobbod telve igazságossággal. Azért hát örüljön Sion hegye, ujjongjanak Júda leányai ítéleteiden! Járjátok be Siont keresztül-kasul és számláljátok meg tornyait! Csodáljátok meg sáncait, falait, járjátok be erődítményeit, hogy elmondhassátok a jövő nemzedéknek: Ilyen nagy az Isten! Igen, ő a mi vezérünk, Istenünk örökkön-örökké!
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150