116
(Alleluja!) Szeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat.
Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam.
Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a nyomorban és a félelemben.
Akkor segítségül hívtam az Úr nevét: „Ó Uram, mentsd meg életemet!”
Jó az Úr és igazságos, a mi Istenünk csupa irgalom.
Az Úr megőrzi a kicsinyeket. Nyomorult voltam és szabadulást hozott.
Lelkem, nyugodj meg újra, mert az Úr jót tett veled.
Megmentette lelkemet a haláltól, szemem a könnyektől, lábam a botlástól.
[És újra az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.]
Telve voltam bizalommal akkor is, amikor így szóltam: „Mély megaláztatásban lett részem.”
Kétségbeesésemben ezt mondtam: „Az emberek gonoszak mind.”
Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem?
Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét.
[Amit az Úrnak ígértem, feláldozom, egész népének színe előtt.]
Az Úr szemében drága dolog az igazak halála.
Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálódnak fia. Te oldottad meg bilincseimet,
dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét.
Amit az Úrnak ígértem, feláldozom egész népének színe előtt.
Az Úr házának udvarában, a te szívedben, Jeruzsálem!
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150