Kis türelmet
AZ ELPUSZTULT TEMPLOM SIRATÁSA
74 (Aszaf tanítókölteménye.) Miért vetettél el minket örökre, Istenem, miért lángol haragod legelőd juhai ellen? Gondolj közösségedre, amelyet ősidők óta kiválasztottál, a népre, amelyet sajátodul lefoglaltál, gondolj Sion hegyére, amelyet lakóhelyül kiszemeltél. Irányítsd lépteid az örök romok felé: a szentélyben mindent szétdúlt az ellenség, a gyülekezet helyén ellenségeid zajonganak, a bejárat fölé jelvényüket akasztották, a jelvényt, amelyet előbb nem ismertünk. Mint akik a sűrűben fejszét forgatnak, úgy verték szét baltával, kalapáccsal a kapukat. Szentélyedre tüzet vetettek, Istenünk, s neved hajlékát földig meggyalázták. Így szóltak magukban: „Mind megsemmisítjük, égessétek porig Istenük szentélyeit a földön!” Nem látjuk többé jeleinket, próféta nincs többé, senki sincs közöttünk, aki tudná: meddig még? Meddig űz még csúfot, Istenünk, az ellenség? Mindvégig káromolhatja neved az ellenfél? Miért vonod vissza a kezed, jobbodat miért tartod rejtve magadnál? Mégis Isten a királyom kezdettől fogva, a földön szabadulást csak ő szerez. Hatalmaddal a tengert megnyitottad, a vizekben összezúztad a sárkányok fejét. A leviatánnak szétverted a fejét, s prédául adtad a tenger szörnyeinek. Te hívtad elő a forrást és patakot, elapasztottál ősi folyamokat. A tied a nappal, a tied az éj, te helyezted el a napot és a holdat. Te jelölted ki a föld határait, te alkottad a nyarat és a telet. Gondolj rá, Uram, hogyan ócsárolt és gúnyolt az ellenség, egy balga nép káromolta a neved. Turbékoló galambjaid életét ne dobd oda keselyűnek, szegényeid életéről ne feledkezz meg örökre! Tekints a szövetségre, hisz a mérték betelt. Az ország rejtett szögletei erőszak helyéül szolgálnak. Ne kelljen az elnyomottnak megszégyenülve elvonulnia, dicsőítse neved a szegény és a gyönge! Kelj föl, Istenem, vedd kezedbe ügyed, gondolj a gyalázatra, amivel a balga naponta illet! Ne feledd ellenségeid ordítozását, ellenfeleid eget verő szidalmát!