92 (91). ZSOLTÁR. AZ IGAZ ÉNEKE
92 (Zsoltár, szombati ének.) Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni; reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hűségedet, tízhúrú hárfával és lanttal, énekkel és muzsikával. Tetteid, Uram, örömmel töltenek el, kezed művein ujjongok: „Mily fönségesek a tetteid, Uram, s gondolataid nem lehet kifürkészni!” Az értelmetlen ember nem foghatja fel, a balga nem ismeri meg őket soha. A bűnösök nőhetnek, mint a fű, a gonoszok csillogva járhatnak: örök pusztulásra vannak ítélve mind, de te fölséges vagy örökkén-örökké. Lám, ellenségeidnek el kell pusztulniuk, a gonosztevőket szétszórják mind, de belém erőt öntesz. Fejem fölemelted, mint a bivaly szarvát, és fölkentél színtiszta olajjal. Szemem letekint ellenségeimre, fülem hallja a gonoszokat. Az igaz virul, mint a pálma, fölfelé nő, mint a Libanon cédrusa. Az Úr házában vannak elültetve, Istenünk csarnokában virágoznak. Még öregkorukban is gyümölcsöt teremnek, tele vannak nedvvel és élettel, hogy hirdessék: „Az Úr igazságos ő az én sziklám, igazságtalanság nincsen benne!”
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150