Kis türelmet
66 (65). ZSOLTÁR. A NÉP HÁLAÉNEKE
66 (A karvezetőnek – ének, zsoltár.) Ujjongjatok Istenemnek, földek mind, zengjétek nevének dicséretét! Járuljatok eléje dicsőítő énekkel! Mondjátok Istennek: Mily csodálatosak a te műveid! Az ellenség meghajol hatalmas erőd előtt. Imádjon téged az egész föld, és zengje dicséretedet, magasztalja nevedet! Gyertek és lássátok Isten nagy tetteit: csodálatosat művelt az emberek között! A tengert szárazfölddé változtatta, lábukkal lépkedtek át az áron, benne leljük hát örömünk! Hatalmával kormányoz örökké, szeme vigyázza a nemzeteket, nehogy a lázadók elbízzák magukat. Dicsőítsétek Istenünket, ti pogány népek, harsogjátok dicséretét! Ő ad életet lelkünkbe, s nem hagyja, hogy meginogjon lábunk. Igaz, megpróbáltál bennünket, Istenünk, ahogy az ezüstöt szokták, tűzben megvizsgáltál. A vadász hálójába tereltél, s nyomasztó terhet raktál a csípőnkre. Elnézted, hogy az emberek fejünket tapossák, tűzön és vízen kellett áthaladnunk, de végül mégis könnyebbülést adtál. Égőáldozattal lépek hajlékodba, teljesítem, amit megfogadtam: ahogy ajkamra jött s ahogy szám ígérte a szorongatottságban. Kövér juhok és kosok hájából áldozok fel, üszőket, bakokat ajánlok neked. Kik félitek Istent, gyertek ide mind, halljátok s elmondom, mily nagy dolgot tett velem! Még hozzá kiáltottam számmal, amikor nyelvem már zenghette dicséretét. Ha szívemben gonoszság lett volna, nem hallgatott volna meg az Úr. Ámde Isten meghallgatott, felfigyelt könyörgő szavamra. Áldott legyen az Úr, mert kérésem nem vetette el, irgalmasságát nem vonta meg tőlem.