75 (74). ZSOLTÁR. AZ ISTENI ÍTÉLET
75 (A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – Aszaf zsoltára, ének.) Áldunk téged, Isten, áldunk téged, dicsérjük neved és hirdetjük csodatetteid! Amikor majd az időt jónak látom, akkor ítélkezem, az igazság szerint. Ha inog is a föld, minden lakójával, erősen tartom oszlopait. A dicsekvőnek azt mondom: „Hagyd a dicsekvést!” Az istentelennek: „Ne emeld föl a fejed! Ne hordjátok fenn a fejeteket, ne beszéljetek büszkén kinyújtott nyakkal!” Mert nem keletről és nem nyugatról, nem a pusztából és nem a hegyek közül: Nem, Istentől jön az ítélet! Az egyiket megalázza, a másikat fölemeli. Mert serleg van az Úr kezében, tele van habzó borral, mámorító borral. Kiönti, s még a seprőt is föl kell szürcsölniük, meg kell inniuk azoknak, akik gonoszok a földön. Én azonban mindörökre ujjonghatok, énekelhetek Jákob Istenének. A bűnösök szarvát letördelem, ám az igazak feje fölemelkedik.
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150