ISTEN KIMENT MINDEN VESZÉLYBŐL
107 (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből. Akiket összegyűjtött az országokból, napkeletről és napnyugatról, északról és délről. Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé. Éhség és szomjúság gyötörte őket, életüket pusztulás fenyegette. Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak, és ő megmentette őket minden félelmüktől. Egyenes úton vezette őket, hogy lakható helyre jussanak. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! Mert az éhezőket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal. A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban. Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét. Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa őket. Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. Kivezette őket a sötétségből s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! Mert bezúzta az érckapukat, és a vaszárakat kettétörte. Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett. Megundorodtak minden ételtől, közel jutottak a halál kapujához. Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! Mutassanak be neki hálaáldozatot és boldogan hirdessék tetteit. Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken: ők is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit. Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat. Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, őket pedig a kín emésztette. Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt. Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. A vihart szellővé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak. Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette őket az áhított kikötőbe. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében! A vének tanácsában dicsőítsék! Folyókat pusztává változtatott, és vízforrásokat szomjas földdé. Termékeny földet szikes mezővé, lakóinak gonoszsága miatt. Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta, a kiszáradt földet vizek forrásává. Az éhezőket odatelepítette, hogy otthont teremtsenek rajta. Művelték a földet, szőlőt ültettek, és gazdagon arattak. Megáldotta őket, számuk hatalmas lett, s nyájaikat is megszaporította. Azután újra megfogyatkoztak, baj és szükség emésztette őket. Ám, aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, s úttalan pusztán hagyja bolyongani: az fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat. Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul. Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme!
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150