74
Aszáf tanítása.
Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen? (Zsolt 80,1) Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol! (Zsolt 132,13.14) Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen! Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké. (Zsolt 27,10) Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira. Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel. (1Kir 9,7.8) Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették. (1Kir 9,3) Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban. (Zsolt 5,5-7) Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez? (Siral 2,9) Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet? Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz! (Zsolt 7,16.17) Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette. (Bir 3,31;4,24) Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben. (2Móz 14,21.22;Ezék 29,3) Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek. (Zsolt 86,8) Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat. (Zsolt 24,1.2) Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot. (1Móz 1,9.10) Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad. (1Móz 8,22) Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet. (Zsolt 79,13) Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen! (2Móz 17,1) Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal. (2Móz 24,8) A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet. (4Móz 14,22.34; Zsid 3,17) Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond! (4Móz 14,21-23; Zsid 4,3) Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik! (Zsolt 137,7)
Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen? (Zsolt 80,1) Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol! (Zsolt 132,13.14) Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen! Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké. (Zsolt 27,10) Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira. Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel. (1Kir 9,7.8) Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették. (1Kir 9,3) Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban. (Zsolt 5,5-7) Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez? (Siral 2,9) Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet? Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz! (Zsolt 7,16.17) Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette. (Bir 3,31;4,24) Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben. (2Móz 14,21.22;Ezék 29,3) Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek. (Zsolt 86,8) Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat. (Zsolt 24,1.2) Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot. (1Móz 1,9.10) Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad. (1Móz 8,22) Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet. (Zsolt 79,13) Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen! (2Móz 17,1) Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal. (2Móz 24,8) A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet. (4Móz 14,22.34; Zsid 3,17) Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond! (4Móz 14,21-23; Zsid 4,3) Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik! (Zsolt 137,7)
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150