Reggeli ének háborús időben – (Vö. Zsolt 57,8-12 és 60,7-14.)
108 Dávid zsoltáréneke. Kész a szívem arra, Istenem, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen! Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! Magasztallak, URam, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. Mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid! Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót-völgyet. Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, Móáb pedig a mosdómedencém; Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom. Ki visz el az erős városba, ki vezet engem Edómba? Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el!
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150