Kis türelmet
107 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme. (Ésa 3,11) Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből; (Zsolt 69,16; Ésa 8,7.8) És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől. (Zsolt 106,27) Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala. Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök. (Zsolt 91,3) De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket. (5Móz 32,10-14) És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak. (Zsolt 78,68.69) Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, (Zsolt 34,8) Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval! (Zsolt 105,40) A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal; (2Krón 33,9-11) Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták; (Zsolt 5,5-7;Gal 6,16) Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök. (2Krón 33,12.13) De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket. (Sof 3,20) Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, (2Krón 15,13;16,35) Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé! A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak. (2Móz 16,31.5Móz;32,28) Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének. (Jób 33,20) De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket. (Zsolt,107 12. 14.) Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből. (Ésa 44,26.28; Zsolt 126,1-3;Zak 9,11) Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, (Zsolt 126,3) És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel! (Zsolt 50,14.23) A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak, (Zsolt,107 3-6. Zsolt. 1,1-3.) Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben. (Zsolt 37,25.26) Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat. (Jón 1,4) Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben. Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala. (Zsolt 132,13.14) De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket. (Jón 1,5.6) Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok. (Jón 1,15) És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért! És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében! (2Sám 7,9.10) Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá; (Zsolt 46,6.7;48,3-9;76,3-7) Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt. (5Móz 28,20;24,38-42) Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká. És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek. És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek. (Ésa 41,18-20) És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg. (Jób 12,23) De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt. (Zsolt 25,11;Jób 14,16-18) Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben. (Jób 12,21) De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz. (Zsolt 113,7-9) Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját. (Zsolt 34,3.4;Jób 5,16) A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét! (Zsolt,107 30-41.)