102
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
(Zsolt 50,15)
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
(Jób 7,6.7)
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
(Jób 19,20)
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
(Zsolt 109,23)
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
(Jer 29,10.11; Dán 9,25)
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
(Ezsdr 3,10-13)
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
(Zsolt 72,10.11)
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
(Zsolt 126,1-3; Jer 23,7.8)
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
(Zsolt 126,1-3)
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
(Zsolt,102 14. Jer. 29,10. 11.)
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
(Zsolt 8,4)
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
(Zsid 1,10-12)
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
(Jer 33,6-26)
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150