28
Épségben partra jutva megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják.
A helybeliek nem mindennapi kedvességet tanúsítottak irántunk. Mivel esni kezdett és hideg volt, tüzet raktak, és mindannyiunkat szívesen fogadtak.
Amikor Pál összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, egy vipera jött elő a melegtől, és a kezére csavarodott.
Amikor a helybeliek meglátták a kezéről lecsüngő állatot, így szóltak egymáshoz: „Ez az ember biztosan gyilkos! A tengerből ugyan kimenekült, de Diké istennő nem engedi, hogy életben maradjon.”
Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja nem esett. Azok meg azt várták, hogy felpuffad, vagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban hosszas várakozás után látták, hogy semmi különös nem történik vele, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy isten.
Azon a környéken volt Publiusnak, a sziget első emberének a birtoka, aki befogadott minket, és három napon át nagyon barátságosan megvendégelt. Publius apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította. Ezután a többi beteg szigetlakó is odajött hozzá, és mind meggyógyultak. Ezért nagy megbecsülésben részesítettek minket, és amikor indulóban voltunk, elláttak bennünket minden szükséges dologgal.
Három hónap múlva indultunk el egy alexandriai hajón, amelyik a szigeten telelt. A hajó orrán a Dioszkuroszok voltak. Miután Siracusába értünk, három napig ott maradtunk. Innét a part mentén hajózva jutottunk Rhegiumba. Mivel másnap feltámadt a déli szél, Puteoliba értünk, ahol testvéreket találtunk; arra kértek bennünket, hogy maradjunk náluk egy hétig. Így értünk Rómába. Amikor az ottani testvérek hallottak érkezésünkről, elénk jöttek a fogadásunkra. Forum Appiinél és Tres Tabernae-nél találkoztunk. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és újra bizakodni kezdett.
Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával.
Három nappal később magához hívatta a zsidók elöljáróit. Amikor ezek összegyűltek, így szólt hozzájuk:
– Testvérek, bár semmit sem vétkeztem népünk ellen vagy atyáink szokásai ellen, Jeruzsálemben mégis letartóztattak, és átadtak a rómaiaknak. Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétket nem találtak bennem. Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni; de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádat emelni. Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izrael reménye miatt viselem ezt a láncot.
Ők pedig ezt mondták neki:
– Mi Júdeából sem levelet nem kaptunk rólad, sem a testvérek közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat. Tőled szeretnénk tehát hallani, mi az álláspontod. Erről az irányzatról csak azt tudjuk, hogy mindenütt ellenállásba ütközik.
Megállapodtak vele egy bizonyos napban, amikor sokan eljöttek hozzá a szállására. Beszámolójában tanúságot tett előttük Isten országáról, és Mózes Törvénye, valamint a próféták alapján reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról. Egyesek hittek szavainak, mások nem. Mivel nem értettek egyet, szétoszlottak. Ezután Pál még ezt mondta:
– Helyesen mondta a Szentlélek Izajás próféta által atyáitoknak: Menj, és mondd ennek a népnek:
„Hallván halljatok, de ne értsetek! Nézvén nézzetek, de ne lássatok! Mert érzéketlenné lett e nép szíve, fülük nagyothalló, szemüket behunyták; hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” Vegyétek tehát tudomásul: Istennek ez az üdvössége a pogányokhoz küldetett. Ők majd meghallják. 29[]
Két teljes esztendeig saját bérelt szállásán lakott, és mindenkit fogadott, aki fölkereste. Hirdette Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljes bátorsággal és minden akadályoztatás nélkül.
Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja nem esett. Azok meg azt várták, hogy felpuffad, vagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban hosszas várakozás után látták, hogy semmi különös nem történik vele, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy isten.
Azon a környéken volt Publiusnak, a sziget első emberének a birtoka, aki befogadott minket, és három napon át nagyon barátságosan megvendégelt. Publius apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította. Ezután a többi beteg szigetlakó is odajött hozzá, és mind meggyógyultak. Ezért nagy megbecsülésben részesítettek minket, és amikor indulóban voltunk, elláttak bennünket minden szükséges dologgal.
Három hónap múlva indultunk el egy alexandriai hajón, amelyik a szigeten telelt. A hajó orrán a Dioszkuroszok voltak. Miután Siracusába értünk, három napig ott maradtunk. Innét a part mentén hajózva jutottunk Rhegiumba. Mivel másnap feltámadt a déli szél, Puteoliba értünk, ahol testvéreket találtunk; arra kértek bennünket, hogy maradjunk náluk egy hétig. Így értünk Rómába. Amikor az ottani testvérek hallottak érkezésünkről, elénk jöttek a fogadásunkra. Forum Appiinél és Tres Tabernae-nél találkoztunk. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és újra bizakodni kezdett.
Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával.
Három nappal később magához hívatta a zsidók elöljáróit. Amikor ezek összegyűltek, így szólt hozzájuk:
– Testvérek, bár semmit sem vétkeztem népünk ellen vagy atyáink szokásai ellen, Jeruzsálemben mégis letartóztattak, és átadtak a rómaiaknak. Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétket nem találtak bennem. Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni; de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádat emelni. Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izrael reménye miatt viselem ezt a láncot.
Ők pedig ezt mondták neki:
– Mi Júdeából sem levelet nem kaptunk rólad, sem a testvérek közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat. Tőled szeretnénk tehát hallani, mi az álláspontod. Erről az irányzatról csak azt tudjuk, hogy mindenütt ellenállásba ütközik.
Megállapodtak vele egy bizonyos napban, amikor sokan eljöttek hozzá a szállására. Beszámolójában tanúságot tett előttük Isten országáról, és Mózes Törvénye, valamint a próféták alapján reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról. Egyesek hittek szavainak, mások nem. Mivel nem értettek egyet, szétoszlottak. Ezután Pál még ezt mondta:
– Helyesen mondta a Szentlélek Izajás próféta által atyáitoknak: Menj, és mondd ennek a népnek:
„Hallván halljatok, de ne értsetek! Nézvén nézzetek, de ne lássatok! Mert érzéketlenné lett e nép szíve, fülük nagyothalló, szemüket behunyták; hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” Vegyétek tehát tudomásul: Istennek ez az üdvössége a pogányokhoz küldetett. Ők majd meghallják. 29[]
Két teljes esztendeig saját bérelt szállásán lakott, és mindenkit fogadott, aki fölkereste. Hirdette Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljes bátorsággal és minden akadályoztatás nélkül.
Jegyzetek
28,29 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.