2
Amikor elérkezett pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen.
Hirtelen heves szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol voltak.
Majd lángnyelvek váltak láthatóvá, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.
Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni úgy, ahogy a Lélek megadta nekik.
Sok vallásos zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás hallatszott, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták:
– Ugye akik beszélnek, mindannyian Galileából valók? Hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? Pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiában, Júdeában és Kappadókiában, Pontuszban és Ázsia provinciában, Phrügiában, Pamphüliában és Egyiptomban lakók, valamint Líbia vidékén, ami Küréné mellett van, és római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek Isten hatalmas tetteiről!
Mindnyájan megdöbbentek, és zavarodottan mondogatták egymásnak: „Mit jelentsen ez?” Mások azonban így gúnyolódtak: „Édes bortól részegedtek meg!”
Ekkor előállt Péter a tizeneggyel együtt, fölemelte hangját, és így szólt hozzájuk:
– Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Tudjátok meg, mit jelent ez! Mert nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen csak reggel kilenc óra van. Hanem ez az, amiről Joel így prófétált: Az utolsó napokban, így szól Isten, kiárasztom Lelkemet minden halandóra. Fiaitok és lányaitok prófétálnak, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak. Szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom azokban a napokban Lelkemet, és majd prófétálnak. Csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. A nap elsötétül, a hold vérré változik, mielőtt eljön az Úr nagy és dicsőséges napja. Aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül.
Izraelita férfiak, figyeljetek szavaimra! A Názáreti Jézust, azt a férfit, akit Isten igazolt előttetek hatalmas tettekkel, csodákkal és jelekkel, amiket általa vitt véghez Isten közöttetek, ahogy magatok is tudjátok: ezt a Jézust, aki Isten elhatározott döntése és terve szerint elárultatott, ti a pogányok keze által keresztre szegeztétek és megöltétek. De Isten feloldván a halál gyötrelmeit, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa. Ezt mondja róla ugyanis Dávid: Az Úrra tekintettem mindenkor. Ő van jobbomon, hogy meg ne inogjak. Ezért örvendezett a szívem, és ujjongott a nyelvem. Sőt testem is reménységben fog nyugodni. Mert nem hagysz engem az alvilágban, és nem engeded, hogy Szented romlást lásson. Megismertetted velem az élet útját, s örvendezéssel töltesz el engem orcád előtt. Testvérek, nyíltan beszélhetek nektek ősatyánkról, Dávidról. Meghalt, eltemették, és a sírja itt van közöttünk mindmáig. De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet az ő trónjára. Előretekintve, Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad az alvilágban, és teste nem lát romlást. Ezt a Jézust támasztotta fel Isten, s ennek mi valamennyien tanúi vagyunk. Miután fölemeltetett Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kiárasztotta, amint látjátok és halljátok. Mert nem Dávid ment föl a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.”
Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Isten Úrrá és Messiássá tette!
Ezek a szavak szíven találták őket. Ezt mondták Péternek és a többi apostolnak:
– Mit tegyünk, testvérek?
Péter így szólt hozzájuk:
– Tartsatok bűnbánatot, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és hogy megkapjátok a Szentlélek ajándékát! Mert tiétek az ígéret és gyermekeiteké, valamint mindazoké, akik távol vannak, és mindenkié, akiket meghív az Úr, a mi Istenünk.
Még sok más érvet felhozva tett tanúságot, és így buzdította őket:
– Meneküljetek ebből a romlott nemzedékből!
Akik hittek szavának, azok megkeresztelkedtek. Azon a napon mintegy háromezren csatlakoztak hozzájuk.
Állhatatosak voltak az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyértörésben és az imádságban. Félelem szállt meg mindenkit, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok, akik hittek, egy közösséget alkottak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, és a kapott pénzt szétosztották, ahogy kinek-kinek éppen szüksége volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel ott voltak a Templomban. A kenyértörést házanként végezték, és örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételből. Dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte azok számát, akik részesei lettek az üdvösségnek.
Sok vallásos zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás hallatszott, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták:
– Ugye akik beszélnek, mindannyian Galileából valók? Hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? Pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiában, Júdeában és Kappadókiában, Pontuszban és Ázsia provinciában, Phrügiában, Pamphüliában és Egyiptomban lakók, valamint Líbia vidékén, ami Küréné mellett van, és római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek Isten hatalmas tetteiről!
Mindnyájan megdöbbentek, és zavarodottan mondogatták egymásnak: „Mit jelentsen ez?” Mások azonban így gúnyolódtak: „Édes bortól részegedtek meg!”
Ekkor előállt Péter a tizeneggyel együtt, fölemelte hangját, és így szólt hozzájuk:
– Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Tudjátok meg, mit jelent ez! Mert nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen csak reggel kilenc óra van. Hanem ez az, amiről Joel így prófétált: Az utolsó napokban, így szól Isten, kiárasztom Lelkemet minden halandóra. Fiaitok és lányaitok prófétálnak, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak. Szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom azokban a napokban Lelkemet, és majd prófétálnak. Csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. A nap elsötétül, a hold vérré változik, mielőtt eljön az Úr nagy és dicsőséges napja. Aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül.
Izraelita férfiak, figyeljetek szavaimra! A Názáreti Jézust, azt a férfit, akit Isten igazolt előttetek hatalmas tettekkel, csodákkal és jelekkel, amiket általa vitt véghez Isten közöttetek, ahogy magatok is tudjátok: ezt a Jézust, aki Isten elhatározott döntése és terve szerint elárultatott, ti a pogányok keze által keresztre szegeztétek és megöltétek. De Isten feloldván a halál gyötrelmeit, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa. Ezt mondja róla ugyanis Dávid: Az Úrra tekintettem mindenkor. Ő van jobbomon, hogy meg ne inogjak. Ezért örvendezett a szívem, és ujjongott a nyelvem. Sőt testem is reménységben fog nyugodni. Mert nem hagysz engem az alvilágban, és nem engeded, hogy Szented romlást lásson. Megismertetted velem az élet útját, s örvendezéssel töltesz el engem orcád előtt. Testvérek, nyíltan beszélhetek nektek ősatyánkról, Dávidról. Meghalt, eltemették, és a sírja itt van közöttünk mindmáig. De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet az ő trónjára. Előretekintve, Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad az alvilágban, és teste nem lát romlást. Ezt a Jézust támasztotta fel Isten, s ennek mi valamennyien tanúi vagyunk. Miután fölemeltetett Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kiárasztotta, amint látjátok és halljátok. Mert nem Dávid ment föl a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.”
Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Isten Úrrá és Messiássá tette!
Ezek a szavak szíven találták őket. Ezt mondták Péternek és a többi apostolnak:
– Mit tegyünk, testvérek?
Péter így szólt hozzájuk:
– Tartsatok bűnbánatot, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és hogy megkapjátok a Szentlélek ajándékát! Mert tiétek az ígéret és gyermekeiteké, valamint mindazoké, akik távol vannak, és mindenkié, akiket meghív az Úr, a mi Istenünk.
Még sok más érvet felhozva tett tanúságot, és így buzdította őket:
– Meneküljetek ebből a romlott nemzedékből!
Akik hittek szavának, azok megkeresztelkedtek. Azon a napon mintegy háromezren csatlakoztak hozzájuk.
Állhatatosak voltak az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyértörésben és az imádságban. Félelem szállt meg mindenkit, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok, akik hittek, egy közösséget alkottak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, és a kapott pénzt szétosztották, ahogy kinek-kinek éppen szüksége volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel ott voltak a Templomban. A kenyértörést házanként végezték, és örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételből. Dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte azok számát, akik részesei lettek az üdvösségnek.