6
Azokban a napokban, mivel egyre nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberül beszélők ellen, hogy ezek nem juttatnak a mindennapi segélyből a görögül beszélők köréhez tartozó özvegyeknek.
Ekkor a Tizenkettő összehívta a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: „Nem helyénvaló, hogy Isten igéjét elhanyagolva az asztalnál szolgáljunk.
Válasszatok ki magatok közül, testvérek, hét jó hírben álló, Lélekkel és bölcsességgel eltelt férfit! Őket állítjuk ebbe a munkába,
mi pedig az imának és az ige szolgálatának szenteljük magunkat.”
Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel eltelt férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikanort, Timónt, Parmenaszt és Miklóst, egy antiókhiai prozelitát.
Az apostolok elé állították őket, akik miután imádkoztak, rájuk tették kezüket.
Isten igéje terjedt. A tanítványok száma gyorsan növekedett Jeruzsálemben, és igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.
István kegyelemmel és erővel telve nagy csodákat és jeleket vitt véghez a nép körében. Néhányan azonban abból a zsinagógából, amelyiket a kürénéi és alexandriai felszabadított rabszolgák zsinagógájának neveztek, valamint néhányan Kilikia és Ázsia tartományából vitába szálltak Istvánnal, de nem tudtak érvelni azzal a bölcsességgel és Lélekkel szemben, amellyel beszélt. Ekkor felbujtottak embereket, akik ezt mondták: „Hallottuk, amikor káromolta Mózest és Istent.” Fellázították a népet, a véneket és az írástudókat. Odajöttek, elfogták, és a nagytanács elé vezették. Hamis tanúkat állítottak, akik ezt mondták: „Ez az ember állandóan e szent hely és a Törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerombolja ezt a helyet, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.” Ekkor a nagytanácsban ülők mind rászegezték tekintetüket, és látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé.
Isten igéje terjedt. A tanítványok száma gyorsan növekedett Jeruzsálemben, és igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.
István kegyelemmel és erővel telve nagy csodákat és jeleket vitt véghez a nép körében. Néhányan azonban abból a zsinagógából, amelyiket a kürénéi és alexandriai felszabadított rabszolgák zsinagógájának neveztek, valamint néhányan Kilikia és Ázsia tartományából vitába szálltak Istvánnal, de nem tudtak érvelni azzal a bölcsességgel és Lélekkel szemben, amellyel beszélt. Ekkor felbujtottak embereket, akik ezt mondták: „Hallottuk, amikor káromolta Mózest és Istent.” Fellázították a népet, a véneket és az írástudókat. Odajöttek, elfogták, és a nagytanács elé vezették. Hamis tanúkat állítottak, akik ezt mondták: „Ez az ember állandóan e szent hely és a Törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerombolja ezt a helyet, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.” Ekkor a nagytanácsban ülők mind rászegezték tekintetüket, és látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé.