24
Öt nappal később lement Ananiás főpap néhány vénnel és egy Tertullus nevű ügyvéddel, és a helytartónál panaszt emeltek Pál ellen.
Amikor behívták, Tertullus így kezdte vádolni:
– Nagy békességet élvezünk, és üdvös változások történnek népünk javára gondoskodásod folytán, kegyelmes Félix. Ezt mindig és mindenütt mély hálával fogadjuk. De hogy hosszan ne fárasszalak, kérlek, hallgass meg minket röviden a tőled megszokott jóindulattal! Megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis: lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a Názáretiek pártjának a feje. A Templomot is meg akarta szentségteleníteni. Letartóztattuk. 7[7-8a] Magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk, ha kihallgatod.
Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is, és bizonygatták, hogy mindez így igaz.
Pál, amikor intett neki a helytartó, hogy beszélhet, így válaszolt:
– Mivel tudom, hogy sok éve vagy már bírája ennek a népnek, bizalommal védekezem a magam ügyében. Magad is megbizonyosodhatsz felőle, hogy nincs több, mint tizenkét napja, hogy felzarándokoltam Jeruzsálembe. Sem a Templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban nem láttak engem bárkivel is vitatkozni vagy a nép között lázadást szítani. Azt sem tudják előtted bizonyítani, amivel most vádolnak. Megvallom előtted, hogy én a szerint az „út” szerint, amelyet ők pártnak mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a Törvénynek, és ami meg van írva a prófétákban. Azt remélem Istentől, amit ők maguk is várnak: hogy lesz feltámadás mind az igazak, mind a gonoszok számára. Ezért én magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és az emberek előtt. Több év után eljöttem, hogy adományt hozzak népemnek, és áldozatot mutassak be. Az utóbbihoz szükséges megtisztulás végén találtak rám a Templomban tömeg és zavargás nélkül néhány Ázsia provinciából való zsidóval. Ezeknek kellett volna megjelenniük előtted, és vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem. Vagy mondják meg ezek itt! Találtak bennem valamilyen vétket, amikor a nagytanács előtt álltam? Hacsak azt a mondatot nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: „A halottak feltámadása miatt vádolnak ma engem előttetek.”
Erre Félix, mivel igen jól ismerte az „utat”, elnapolta az ügyet, és így szólt:
– Amikor Lysias tribunus megjön, akkor fogok dönteni ügyetekben.
Megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őrizetben Pált, de ne túl szigorúan, és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy szolgálatára legyen.
Néhány nap múlva megjelent Félix a feleségével, a zsidó Druzillával. Magához hívatta Pált, és meghallgatta a Krisztus Jézusban való hitről. De amikor az igazságosságról és az önfegyelemről meg a jövendő ítéletről beszélt, Félix megrémült, és így szólt: „Most menj! Ha alkalmat találok rá, majd ismét hívatlak.” Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért elég gyakran hívatta, és elbeszélgetett vele.
Két esztendővel később Porcius Festus lett Félix utódja. Mivel kedvükben akart járni a zsidóknak, Félix fogságban hagyta Pált.
– Nagy békességet élvezünk, és üdvös változások történnek népünk javára gondoskodásod folytán, kegyelmes Félix. Ezt mindig és mindenütt mély hálával fogadjuk. De hogy hosszan ne fárasszalak, kérlek, hallgass meg minket röviden a tőled megszokott jóindulattal! Megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis: lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a Názáretiek pártjának a feje. A Templomot is meg akarta szentségteleníteni. Letartóztattuk. 7[7-8a] Magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk, ha kihallgatod.
Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is, és bizonygatták, hogy mindez így igaz.
Pál, amikor intett neki a helytartó, hogy beszélhet, így válaszolt:
– Mivel tudom, hogy sok éve vagy már bírája ennek a népnek, bizalommal védekezem a magam ügyében. Magad is megbizonyosodhatsz felőle, hogy nincs több, mint tizenkét napja, hogy felzarándokoltam Jeruzsálembe. Sem a Templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban nem láttak engem bárkivel is vitatkozni vagy a nép között lázadást szítani. Azt sem tudják előtted bizonyítani, amivel most vádolnak. Megvallom előtted, hogy én a szerint az „út” szerint, amelyet ők pártnak mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a Törvénynek, és ami meg van írva a prófétákban. Azt remélem Istentől, amit ők maguk is várnak: hogy lesz feltámadás mind az igazak, mind a gonoszok számára. Ezért én magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és az emberek előtt. Több év után eljöttem, hogy adományt hozzak népemnek, és áldozatot mutassak be. Az utóbbihoz szükséges megtisztulás végén találtak rám a Templomban tömeg és zavargás nélkül néhány Ázsia provinciából való zsidóval. Ezeknek kellett volna megjelenniük előtted, és vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem. Vagy mondják meg ezek itt! Találtak bennem valamilyen vétket, amikor a nagytanács előtt álltam? Hacsak azt a mondatot nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: „A halottak feltámadása miatt vádolnak ma engem előttetek.”
Erre Félix, mivel igen jól ismerte az „utat”, elnapolta az ügyet, és így szólt:
– Amikor Lysias tribunus megjön, akkor fogok dönteni ügyetekben.
Megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őrizetben Pált, de ne túl szigorúan, és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy szolgálatára legyen.
Néhány nap múlva megjelent Félix a feleségével, a zsidó Druzillával. Magához hívatta Pált, és meghallgatta a Krisztus Jézusban való hitről. De amikor az igazságosságról és az önfegyelemről meg a jövendő ítéletről beszélt, Félix megrémült, és így szólt: „Most menj! Ha alkalmat találok rá, majd ismét hívatlak.” Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért elég gyakran hívatta, és elbeszélgetett vele.
Két esztendővel később Porcius Festus lett Félix utódja. Mivel kedvükben akart járni a zsidóknak, Félix fogságban hagyta Pált.
Jegyzetek
24,7 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban másfél vers kihagyása mellett döntöttek.