10
1Élt Caesareában egy Cornelius nevű férfi, az úgynevezett cohors italica századosa.
Egész háznépével együtt jámbor és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztott a népnek, és rendszeresen imádkozott Istenhez. Egy délután három óra tájban látomása volt; tisztán látta, hogy Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja:
– Cornelius!
Ő döbbenten nézte, és rémülten mondta:
– Mi az, Uram? Ezt mondta neki:
– Imádságod és alamizsnálkodásod Isten elé jutott, és ő emlékezetben tartja őket. Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz a Péternek is nevezett Simont! Egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van.
Miután az angyal, aki beszélt vele, távozott, hívatott két rabszolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik régóta szolgálták. Ezeknek mindent elmagyarázott, és elküldte őket Joppéba.
Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni. Közben megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, elragadtatásba esett, és látta, hogy megnyílik az ég, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, ami a négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. Benne volt a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. Egy hang így szólt hozzá:
– Péter, kelj fel, öld meg, és egyél!
Péter azonban így szólt:
– Semmi esetre sem, Uram! Soha nem ettem semmit, ami kétséges eredetű és tisztátalan.
De másodszor is szólt hozzá a hang:
– Amit Isten tisztának tekint, azt te ne tartsd tisztátalannak!
Ez három ízben is így történt, azután az egész hirtelen fölemelkedett az égbe. Miközben Péter azon tűnődött, hogy mit jelenthet az iménti látomás, íme, azok a férfiak, akiket Cornelius küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt, és bekiáltva érdeklődtek, hogy a Péternek is nevezett Simon vajon ott vendégeskedik-e. Amint Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek:
„Íme, három férfi keres téged. Kelj föl, menj le, és habozás nélkül indulj útnak velük, mert én küldtem őket!” Péter lement a férfiakhoz, és így szólt:
– Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?
Azok így feleltek:
– Cornelius százados, igaz és istenfélő ember, aki jó hírben áll az egész zsidó nép körében, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit mondasz.
Erre behívta, és vendégül látta őket. Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan. Másnap megérkeztek Caesareába. Cornelius eközben összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket. Amint Péter belépett, Cornelius eléje ment, és leborult a lába előtt. Péter azonban fölemelte, és így szólt:
– Állj fel, én is ember vagyok!
Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve. Ekkor így szólt hozzájuk:
– Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartani vagy hozzá bemenni. Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak biztosan vagy esetleg tisztátalannak. Ezért ellenkezés nélkül jöttem, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg, miért küldtetek értem.
Ekkor Cornelius így szólt:
– Éppen négy nappal ezelőtt, délután három órakor itthon imádkoztam, és íme, egy férfi állt elém fénylő ruhában, és azt mondta: „Cornelius, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidat emlékezetbe idézték Isten előtt. Küldj el Joppéba, és hívasd át a Péternek is nevezett Simont! Simon tímár házában szállt meg a tengerparton.” Nyomban elküldtem tehát érted, és nagyon kedves tőled, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.
Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta:
– Most kezdem igazán megérteni, hogy Isten nem személyválogató, hanem mindenki kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik, bármelyik néphez tartozzék is. Ezt a tanítást küldte Izrael fiainak, amikor a béke örömhírét meghirdette Jézus Krisztus, a mindenek Ura által. Tudjátok, mi történt Galileából kiindulva a János által hirdetett keresztség után. A Názáreti Jézust fölkente Isten Szentlélekkel és erővel, és ő jót tett, bejárta az egész területet, és meggyógyított mindenkit, akiket megnyomorított az ördög, mert Isten vele volt. Mi tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt, akit fára feszítve megöltek, Isten harmadnapon feltámasztotta, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék, de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket Isten előre kiválasztott: nekünk, akik vele együtt ettünk és ittunk, miután feltámadt a halálból. Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk tanúságot arról, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Valamennyi próféta mellette tanúskodik: aki hisz benne, az ő neve által nyeri el bűnei bocsánatát.
Péter még beszélt, amikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik hallgatták az igét. A zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, ámulatba estek, hogy a pogányokra is kiáradt a Szentlélek ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták Istent. Akkor Péter ezt mondta: „Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi, hogy megkeresztelkedjenek?”
Úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevében. Ők pedig arra kérték, maradjon náluk néhány napig.
Egész háznépével együtt jámbor és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztott a népnek, és rendszeresen imádkozott Istenhez. Egy délután három óra tájban látomása volt; tisztán látta, hogy Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja:
– Cornelius!
Ő döbbenten nézte, és rémülten mondta:
– Mi az, Uram? Ezt mondta neki:
– Imádságod és alamizsnálkodásod Isten elé jutott, és ő emlékezetben tartja őket. Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz a Péternek is nevezett Simont! Egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van.
Miután az angyal, aki beszélt vele, távozott, hívatott két rabszolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik régóta szolgálták. Ezeknek mindent elmagyarázott, és elküldte őket Joppéba.
Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni. Közben megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, elragadtatásba esett, és látta, hogy megnyílik az ég, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, ami a négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. Benne volt a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. Egy hang így szólt hozzá:
– Péter, kelj fel, öld meg, és egyél!
Péter azonban így szólt:
– Semmi esetre sem, Uram! Soha nem ettem semmit, ami kétséges eredetű és tisztátalan.
De másodszor is szólt hozzá a hang:
– Amit Isten tisztának tekint, azt te ne tartsd tisztátalannak!
Ez három ízben is így történt, azután az egész hirtelen fölemelkedett az égbe. Miközben Péter azon tűnődött, hogy mit jelenthet az iménti látomás, íme, azok a férfiak, akiket Cornelius küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt, és bekiáltva érdeklődtek, hogy a Péternek is nevezett Simon vajon ott vendégeskedik-e. Amint Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek:
„Íme, három férfi keres téged. Kelj föl, menj le, és habozás nélkül indulj útnak velük, mert én küldtem őket!” Péter lement a férfiakhoz, és így szólt:
– Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?
Azok így feleltek:
– Cornelius százados, igaz és istenfélő ember, aki jó hírben áll az egész zsidó nép körében, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit mondasz.
Erre behívta, és vendégül látta őket. Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan. Másnap megérkeztek Caesareába. Cornelius eközben összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket. Amint Péter belépett, Cornelius eléje ment, és leborult a lába előtt. Péter azonban fölemelte, és így szólt:
– Állj fel, én is ember vagyok!
Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve. Ekkor így szólt hozzájuk:
– Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartani vagy hozzá bemenni. Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak biztosan vagy esetleg tisztátalannak. Ezért ellenkezés nélkül jöttem, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg, miért küldtetek értem.
Ekkor Cornelius így szólt:
– Éppen négy nappal ezelőtt, délután három órakor itthon imádkoztam, és íme, egy férfi állt elém fénylő ruhában, és azt mondta: „Cornelius, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidat emlékezetbe idézték Isten előtt. Küldj el Joppéba, és hívasd át a Péternek is nevezett Simont! Simon tímár házában szállt meg a tengerparton.” Nyomban elküldtem tehát érted, és nagyon kedves tőled, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.
Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta:
– Most kezdem igazán megérteni, hogy Isten nem személyválogató, hanem mindenki kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik, bármelyik néphez tartozzék is. Ezt a tanítást küldte Izrael fiainak, amikor a béke örömhírét meghirdette Jézus Krisztus, a mindenek Ura által. Tudjátok, mi történt Galileából kiindulva a János által hirdetett keresztség után. A Názáreti Jézust fölkente Isten Szentlélekkel és erővel, és ő jót tett, bejárta az egész területet, és meggyógyított mindenkit, akiket megnyomorított az ördög, mert Isten vele volt. Mi tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt, akit fára feszítve megöltek, Isten harmadnapon feltámasztotta, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék, de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket Isten előre kiválasztott: nekünk, akik vele együtt ettünk és ittunk, miután feltámadt a halálból. Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk tanúságot arról, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Valamennyi próféta mellette tanúskodik: aki hisz benne, az ő neve által nyeri el bűnei bocsánatát.
Péter még beszélt, amikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik hallgatták az igét. A zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, ámulatba estek, hogy a pogányokra is kiáradt a Szentlélek ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták Istent. Akkor Péter ezt mondta: „Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi, hogy megkeresztelkedjenek?”
Úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevében. Ők pedig arra kérték, maradjon náluk néhány napig.
Jegyzetek
10,1 Itáliából származó római polgárok voltak a tagjai.