18
Ezek után Pál távozott Athénből, és Korintusba ment.
Ott találkozott egy Aquila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából feleségével, Priscillával, mivel Claudius elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál meglátogatta őket,
és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk maradt, és velük dolgozott. Ők ugyanis mesterségükre nézve sátorkészítők voltak.
Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket egyaránt.
Amikor Szilás és Timóteus megérkezett Makedóniából, Pál az igehirdetésnek szentelte magát, és tanúságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Messiás.
Amikor azonban ellene szegültek, és gyalázták, megrázta a ruháját, és ezt mondta nekik: „Véretek szálljon a fejetekre! Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.”
Ekkor távozott onnét, és egy Titius Justus nevű istenfélő ember házába költözött, akinek a háza a zsinagóga szomszédságában volt. Crispus, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész háza népével együtt; és a korintusiak közül azok, akik hallottak erről, szintén sokan hittek, és megkeresztelkedtek. Egy éjszaka az Úr látomásban ezt mondta Pálnak: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass, mert én veled vagyok, és senki sem fog rád kezet emelni, hogy ártson neked, ugyanis nagyszámú népem van ebben a városban!” Így ott maradt egy évig és hat hónapig, és tanította közöttük Isten igéjét.
Amikor pedig Gallio volt Akhaia prokonzula, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak, a törvényszék elé vitték, és így szóltak:
– Ez arra csábítja az embereket, hogy törvényellenes módon tiszteljék az Istent.
Amikor Pál szólásra akarta nyitni a száját, Gallio ezt mondta a zsidóknak:
– Ha valami bűncselekményről vagy súlyos gaztettről lenne szó, ti zsidók, a törvény értelmében türelemmel kihallgatnálak benneteket. De mivel tanítást, neveket és a ti törvényeteket illető vitás kérdésről van szó, intézzétek el magatok! Ilyen ügyekben nem kívánok bíráskodni.
Ezzel kiutasította őket a törvényszék elől. Ekkor valamennyien megragadták Szószthenészt, a zsinagóga elöljáróját, és a törvényszék előtt ütlegelték, de Gallio mit sem törődött ezzel.
Pál még jó néhány napig ott maradt, azután elbúcsúzott a testvérektől, s Priscillával és Aquilával együtt Szíriába hajózott. Előbb azonban Kenkreában megnyíratta a fejét, mert fogadalmat tett. Efezusba érve elvált tőlük. Bement a zsinagógába, és vitába szállt a zsidókkal. Amikor arra kérték, hogy maradjon náluk hosszabb ideig, nem egyezett bele, hanem búcsút vett tőlük, és ezt mondta: „Ha Isten úgy akarja, ismét eljövök hozzátok.” Aztán elhajózott Efezusból. Miután Caesareában partra szállt, felment Jeruzsálembe, köszöntötte az egyházat, azután lement Antiókhiába.
Egy darabig ott maradt, majd útra kelt. Sorra végigjárta Galácia vidékét és Phrügiát, és minden tanítványt megerősített.
Efezusba érkezett egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó, aki ékesszóló és az Írásokban jártas ember volt. Már kapott tanítást az Úr útjáról, és buzgó lélekkel beszélt és helyesen tanított Jézusról, de csak János keresztségét ismerte. A zsinagógában is bátran kezdett beszélni. Amikor Aquila és Priscilla hallották, maguk mellé vették, és még alaposabban elmagyarázták neki Isten útját. Amikor át akart menni Akhaiába, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be. Amikor megérkezett, nagy segítségére volt azoknak, akik a kegyelem által hívők lettek, ugyanis erélyesen cáfolta a zsidókat, és az Írások alapján nyilvánosság előtt bizonyította, hogy Jézus a Messiás.
Ekkor távozott onnét, és egy Titius Justus nevű istenfélő ember házába költözött, akinek a háza a zsinagóga szomszédságában volt. Crispus, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész háza népével együtt; és a korintusiak közül azok, akik hallottak erről, szintén sokan hittek, és megkeresztelkedtek. Egy éjszaka az Úr látomásban ezt mondta Pálnak: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass, mert én veled vagyok, és senki sem fog rád kezet emelni, hogy ártson neked, ugyanis nagyszámú népem van ebben a városban!” Így ott maradt egy évig és hat hónapig, és tanította közöttük Isten igéjét.
Amikor pedig Gallio volt Akhaia prokonzula, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak, a törvényszék elé vitték, és így szóltak:
– Ez arra csábítja az embereket, hogy törvényellenes módon tiszteljék az Istent.
Amikor Pál szólásra akarta nyitni a száját, Gallio ezt mondta a zsidóknak:
– Ha valami bűncselekményről vagy súlyos gaztettről lenne szó, ti zsidók, a törvény értelmében türelemmel kihallgatnálak benneteket. De mivel tanítást, neveket és a ti törvényeteket illető vitás kérdésről van szó, intézzétek el magatok! Ilyen ügyekben nem kívánok bíráskodni.
Ezzel kiutasította őket a törvényszék elől. Ekkor valamennyien megragadták Szószthenészt, a zsinagóga elöljáróját, és a törvényszék előtt ütlegelték, de Gallio mit sem törődött ezzel.
Pál még jó néhány napig ott maradt, azután elbúcsúzott a testvérektől, s Priscillával és Aquilával együtt Szíriába hajózott. Előbb azonban Kenkreában megnyíratta a fejét, mert fogadalmat tett. Efezusba érve elvált tőlük. Bement a zsinagógába, és vitába szállt a zsidókkal. Amikor arra kérték, hogy maradjon náluk hosszabb ideig, nem egyezett bele, hanem búcsút vett tőlük, és ezt mondta: „Ha Isten úgy akarja, ismét eljövök hozzátok.” Aztán elhajózott Efezusból. Miután Caesareában partra szállt, felment Jeruzsálembe, köszöntötte az egyházat, azután lement Antiókhiába.
Egy darabig ott maradt, majd útra kelt. Sorra végigjárta Galácia vidékét és Phrügiát, és minden tanítványt megerősített.
Efezusba érkezett egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó, aki ékesszóló és az Írásokban jártas ember volt. Már kapott tanítást az Úr útjáról, és buzgó lélekkel beszélt és helyesen tanított Jézusról, de csak János keresztségét ismerte. A zsinagógában is bátran kezdett beszélni. Amikor Aquila és Priscilla hallották, maguk mellé vették, és még alaposabban elmagyarázták neki Isten útját. Amikor át akart menni Akhaiába, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be. Amikor megérkezett, nagy segítségére volt azoknak, akik a kegyelem által hívők lettek, ugyanis erélyesen cáfolta a zsidókat, és az Írások alapján nyilvánosság előtt bizonyította, hogy Jézus a Messiás.