7
A főpap ezt mondta:
– Valóban így van?
Ő erre így szólt:
– Atyák és testvérek, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban, és ezt mondta neki: Menj ki földedről és rokonaid közül, és menj arra a földre, amelyet majd mutatok neked! Ekkor kiment a káldeusok földjéről, és Háránban telepedett le. Miután atyja meghalt, Isten áttelepítette őt onnan erre a földre, ahol most ti laktok. Nem adott neki ebből örökségül egy talpalatnyit sem, de megígérte, hogy birtokul adja neki és utódának, pedig nem volt gyermeke. Így mondta meg Isten, hogy utóda jövevény lesz idegen földön, rabszolgává teszik, és nyomorgatják négyszáz esztendeig. De a népet, amelyet rabszolgaként szolgálnak, ítélettel sújtom, mondta Isten, ők pedig ezek után kiszabadulnak, és ezen a helyen fognak imádni engem. A körülmetélés szövetségét adta neki. Így nemzette Izsákot, és körülmetélte a nyolcadik napon. Izsák pedig Jákobot, Jákob meg a tizenkét patriarchát.
A patriarchák féltékenykedtek Józsefre, és eladták Egyiptomba, de Isten vele volt. Megszabadította minden nyomorúságából, kedvessé és bölccsé tette Egyiptom királya, a fáraó előtt, aki kormányzóvá nevezte ki Egyiptom és egész háza fölé.
Éhínség jött egész Egyiptomra és Kánaánra, és olyan nagy nyomorúság, hogy atyáink nem találtak élelmet. Amikor azonban meghallotta Jákob, hogy van gabona Egyiptomban, elküldte atyáinkat első ízben. A második alkalommal József megismertette magát testvéreivel, és így a fáraó előtt ismertté vált József származása. Ekkor József magához hívatta atyját, Jákobot, és hetvenöt főből álló egész rokonságát. Lement Jákob Egyiptomba, aztán meghalt ő is, atyáink is. Átvitték őket Szichembe, és elhelyezték őket abban a sírban, amelyet Ábrahám ezüstpénzért vásárolt Emór fiaitól Szichemben.
Amint közeledett azon ígéret beteljesülésének ideje, amelyet Isten Ábrahámnak tett, elszaporodott a nép, és megsokasodott Egyiptomban, amíg más nem lett a király Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet. Ez álnokul bánt népünkkel, s azzal nyomorította meg atyáinkat, hogy kitétette csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben. Ebben az időben született Mózes, akit Isten szépnek talált. Három hónapig atyja házában táplálták. Amikor pedig kitették, a fáraó lánya magához vette, és saját fiaként nevelte. Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, és kiváló volt szavaiban és tetteiben egyaránt. Amikor pedig betöltötte negyvenedik életévét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait. Amikor meglátta, hogy egyiküket bántalmazzák, védelmére kelt, bosszút állt az elnyomottért, és leütötte az egyiptomit. Azt gondolta, testvérei megértik, hogy Isten az ő keze által szabadítja meg őket. De nem értették meg. Másnap éppen veszekedtek, amikor megjelent közöttük. Békességre intette őket, és így szólt hozzájuk: „Férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?” De aki bántalmazta felebarátját, elutasította őt, és ezt mondta:
„Ki rendelt fölénk téged fejedelemmé és bíróvá? Talán meg akarsz ölni bennünket, mint ahogy tegnap megölted az egyiptomit?” Ezt a beszédet hallva Mózes elmenekült, és jövevény lett Midián földjén, ahol két fia született.
Negyven esztendő elteltével a Sínai-hegy pusztájában megjelent neki egy angyal egy csipkebokor tüzének lángjában. Amikor Mózes meglátta, csodálkozott a látomáson, de amint feléje tartott, hogy jobban megnézze, szólt az Úr hangja: Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Mózes megrémült, és nem mert odanézni. Az Úr pedig ezt mondta neki: Oldd le a sarut a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld! Látván láttam népem nyomorúságát Egyiptomban. Meghallottam sóhajtozását, és leszálltam, hogy megszabadítsam őket. És most jöjj, Egyiptomba küldelek! Ezt a Mózest, akit megtagadtak, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? – ezt küldte Isten fejedelmül és szabadítóul az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban. Ő vezette ki őket csodákat és jeleket téve Egyiptom földjén, a Vörös-tengernél és a pusztában negyven esztendeig.
Ez az a Mózes, aki azt mondta Izrael fiainak: Hozzám hasonló prófétát támaszt nektek Isten testvéreitek közül. Ő az, aki ott volt a gyülekezetben a pusztában atyáinkkal és az angyallal, aki szólt hozzá a Sínai-hegyen. Ő vette át az élet igéit, hogy nekünk adja. Neki nem akartak engedelmeskedni atyáink, hanem elvetették, és szívükben Egyiptom felé fordultak, ezt mondván Áronnak: Készíts nekünk isteneket, akik előttünk járnak, mert ezzel a Mózessel, aki minket kivezetett Egyiptom földjéről, nem tudjuk, mi történt. Elkészítették a borjút azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és örvendeztek kezük művén. Isten viszont elfordult tőlük, és kiszolgáltatta őket, hogy imádják az ég csillagseregét, ahogy meg van írva a próféták könyvében: Véres- és égőáldozatot hoztál-e nekem negyven esztendeig a pusztában, Izrael háza? Nem, hanem Moloch sátorát és Raifa isten csillagát hordoztátok, a bálványokat, melyeket készítettetek, hogy leboruljatok előttük. Ezért száműzlek titeket Babilonon túlra. A Szövetség sátora ott volt atyáinkkal a pusztában. Aki beszélt Mózeshez, megparancsolta, hogy a szerint a minta szerint készítse el, amit látott. Ezt átvették atyáink, és behozták Józsuéval, amikor elfoglalták a pogányok földjét, akiket Isten atyáink elől kiűzött.
Így volt ez egészen Dávid idejéig. Ő kegyelmet talált Isten előtt, és kérte, hogy hajlékot találhasson Jákob Istenének, de Salamon épített neki házat. A Magasságos azonban nem lakik emberkéz alkotta házban, ahogy a próféta mondja: A menny a trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat akarsz nekem építeni – mondja az Úr –; vagy hol van az én nyugalmam helye? Nem az én kezem alkotta mindezt? Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, akárcsak atyáitok. A próféták közül kit nem üldöztek atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaz eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti, akik angyalok közvetítésével kaptátok a Törvényt, de nem tartottátok meg.
Amikor ezeket hallották, düh szállta meg őket, és a fogukat csikorgatták ellene. Ő azonban Szentlélekkel telve az égre emelte tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll. Ekkor így szólt: „Íme, látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll.” Erre hangosan kiáltozni kezdtek, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak. Kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk köpenyüket egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. Amikor megkövezték, István így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” Ezt mondva elszenderült.
– Valóban így van?
Ő erre így szólt:
– Atyák és testvérek, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban, és ezt mondta neki: Menj ki földedről és rokonaid közül, és menj arra a földre, amelyet majd mutatok neked! Ekkor kiment a káldeusok földjéről, és Háránban telepedett le. Miután atyja meghalt, Isten áttelepítette őt onnan erre a földre, ahol most ti laktok. Nem adott neki ebből örökségül egy talpalatnyit sem, de megígérte, hogy birtokul adja neki és utódának, pedig nem volt gyermeke. Így mondta meg Isten, hogy utóda jövevény lesz idegen földön, rabszolgává teszik, és nyomorgatják négyszáz esztendeig. De a népet, amelyet rabszolgaként szolgálnak, ítélettel sújtom, mondta Isten, ők pedig ezek után kiszabadulnak, és ezen a helyen fognak imádni engem. A körülmetélés szövetségét adta neki. Így nemzette Izsákot, és körülmetélte a nyolcadik napon. Izsák pedig Jákobot, Jákob meg a tizenkét patriarchát.
A patriarchák féltékenykedtek Józsefre, és eladták Egyiptomba, de Isten vele volt. Megszabadította minden nyomorúságából, kedvessé és bölccsé tette Egyiptom királya, a fáraó előtt, aki kormányzóvá nevezte ki Egyiptom és egész háza fölé.
Éhínség jött egész Egyiptomra és Kánaánra, és olyan nagy nyomorúság, hogy atyáink nem találtak élelmet. Amikor azonban meghallotta Jákob, hogy van gabona Egyiptomban, elküldte atyáinkat első ízben. A második alkalommal József megismertette magát testvéreivel, és így a fáraó előtt ismertté vált József származása. Ekkor József magához hívatta atyját, Jákobot, és hetvenöt főből álló egész rokonságát. Lement Jákob Egyiptomba, aztán meghalt ő is, atyáink is. Átvitték őket Szichembe, és elhelyezték őket abban a sírban, amelyet Ábrahám ezüstpénzért vásárolt Emór fiaitól Szichemben.
Amint közeledett azon ígéret beteljesülésének ideje, amelyet Isten Ábrahámnak tett, elszaporodott a nép, és megsokasodott Egyiptomban, amíg más nem lett a király Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet. Ez álnokul bánt népünkkel, s azzal nyomorította meg atyáinkat, hogy kitétette csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben. Ebben az időben született Mózes, akit Isten szépnek talált. Három hónapig atyja házában táplálták. Amikor pedig kitették, a fáraó lánya magához vette, és saját fiaként nevelte. Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, és kiváló volt szavaiban és tetteiben egyaránt. Amikor pedig betöltötte negyvenedik életévét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait. Amikor meglátta, hogy egyiküket bántalmazzák, védelmére kelt, bosszút állt az elnyomottért, és leütötte az egyiptomit. Azt gondolta, testvérei megértik, hogy Isten az ő keze által szabadítja meg őket. De nem értették meg. Másnap éppen veszekedtek, amikor megjelent közöttük. Békességre intette őket, és így szólt hozzájuk: „Férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?” De aki bántalmazta felebarátját, elutasította őt, és ezt mondta:
„Ki rendelt fölénk téged fejedelemmé és bíróvá? Talán meg akarsz ölni bennünket, mint ahogy tegnap megölted az egyiptomit?” Ezt a beszédet hallva Mózes elmenekült, és jövevény lett Midián földjén, ahol két fia született.
Negyven esztendő elteltével a Sínai-hegy pusztájában megjelent neki egy angyal egy csipkebokor tüzének lángjában. Amikor Mózes meglátta, csodálkozott a látomáson, de amint feléje tartott, hogy jobban megnézze, szólt az Úr hangja: Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Mózes megrémült, és nem mert odanézni. Az Úr pedig ezt mondta neki: Oldd le a sarut a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld! Látván láttam népem nyomorúságát Egyiptomban. Meghallottam sóhajtozását, és leszálltam, hogy megszabadítsam őket. És most jöjj, Egyiptomba küldelek! Ezt a Mózest, akit megtagadtak, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? – ezt küldte Isten fejedelmül és szabadítóul az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban. Ő vezette ki őket csodákat és jeleket téve Egyiptom földjén, a Vörös-tengernél és a pusztában negyven esztendeig.
Ez az a Mózes, aki azt mondta Izrael fiainak: Hozzám hasonló prófétát támaszt nektek Isten testvéreitek közül. Ő az, aki ott volt a gyülekezetben a pusztában atyáinkkal és az angyallal, aki szólt hozzá a Sínai-hegyen. Ő vette át az élet igéit, hogy nekünk adja. Neki nem akartak engedelmeskedni atyáink, hanem elvetették, és szívükben Egyiptom felé fordultak, ezt mondván Áronnak: Készíts nekünk isteneket, akik előttünk járnak, mert ezzel a Mózessel, aki minket kivezetett Egyiptom földjéről, nem tudjuk, mi történt. Elkészítették a borjút azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és örvendeztek kezük művén. Isten viszont elfordult tőlük, és kiszolgáltatta őket, hogy imádják az ég csillagseregét, ahogy meg van írva a próféták könyvében: Véres- és égőáldozatot hoztál-e nekem negyven esztendeig a pusztában, Izrael háza? Nem, hanem Moloch sátorát és Raifa isten csillagát hordoztátok, a bálványokat, melyeket készítettetek, hogy leboruljatok előttük. Ezért száműzlek titeket Babilonon túlra. A Szövetség sátora ott volt atyáinkkal a pusztában. Aki beszélt Mózeshez, megparancsolta, hogy a szerint a minta szerint készítse el, amit látott. Ezt átvették atyáink, és behozták Józsuéval, amikor elfoglalták a pogányok földjét, akiket Isten atyáink elől kiűzött.
Így volt ez egészen Dávid idejéig. Ő kegyelmet talált Isten előtt, és kérte, hogy hajlékot találhasson Jákob Istenének, de Salamon épített neki házat. A Magasságos azonban nem lakik emberkéz alkotta házban, ahogy a próféta mondja: A menny a trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat akarsz nekem építeni – mondja az Úr –; vagy hol van az én nyugalmam helye? Nem az én kezem alkotta mindezt? Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, akárcsak atyáitok. A próféták közül kit nem üldöztek atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaz eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti, akik angyalok közvetítésével kaptátok a Törvényt, de nem tartottátok meg.
Amikor ezeket hallották, düh szállta meg őket, és a fogukat csikorgatták ellene. Ő azonban Szentlélekkel telve az égre emelte tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll. Ekkor így szólt: „Íme, látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll.” Erre hangosan kiáltozni kezdtek, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak. Kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk köpenyüket egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. Amikor megkövezték, István így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” Ezt mondva elszenderült.