12
Abban az időben Heródes király üldözni kezdte a gyülekezet néhány tagját.
Jakabot, János testvérét karddal kivégeztette.
Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is. Akkor éppen a kovásztalan kenyerek ünnepe volt.
Miután elfogatta, börtönbe vetette, és négy, egyenként négy katonából álló rajra bízta, hogy őrizzék, mert a pászkaünnep után akart nyilvános pert indítani.
Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.
Arra a napra virradó éjszakán, amikor Heródes elő akarta vezettetni, Péter két bilinccsel megkötözve két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök strázsáltak. Íme, megjelent az Úr angyala, és világosság támadt a cellában. Oldalba bökte s fölébresztette Pétert, majd így szólt hozzá: „Kelj fel gyorsan!” Erre lehullottak a bilincsek a kezéről.
Ezt mondta neki az angyal: „Övezd fel magad, és kösd fel sarudat!” Megtette. Ezt mondta neki: „Vedd fel köpenyed, és kövess engem!” Ekkor kiment, és követte, de nem fogta fel, hogy ami az angyal révén történik, valóság, hanem azt hitte, látomása van. Átmenve az első, majd a második őrségen, eljutottak a városba nyíló vaskapuhoz. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, és végighaladtak egy utcán. Akkor az angyal hirtelen eltávozott. Péter erre magához tért, és így szólt: „Most már tényleg tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből, és mindabból, amire a zsidó nép számított.”
Amikor világossá lett előtte, hogy mi történt, elment Mária, a Jánosnak is nevezett Márk anyja házához, ahol sokan egybegyűlve imádkoztak. Amikor bezörgetett a kapun, egy Rodé nevű szolgáló jött, hogy kinyissa. Amikor megismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. De azok ezt mondták: „Bolondokat beszélsz!” Ő azonban bizonygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak: „Az ő angyala az!” Péter azonban tovább zörgetett. Amikor kinyitották a kaput, és meglátták, elámultak. Akkor kezével intett, hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan vezette ki a börtönből az Úr. Majd hozzátette: „Mondjátok ezt el Jakabnak és a testvéreknek!” Azután kiment, és eltávozott.
Amikor megvirradt, nem csekély zavar támadt a katonák között, hogy vajon mi történt Péterrel. Heródes kerestette. Mivel nem találta, kihallgatta az őrséget, és megparancsolta, hogy vessék őket börtönbe. Aztán Júdeából Caesareába ment, és ott tartózkodott.
Heródes nagyon haragudott a tirusziakra és a szidóniakra. Ezek megegyeztek, és együtt jöttek hozzá. Miután megnyerték Blasztoszt, a király kamarását, békét kértek, mivel tartományukat a királyéból élelmezték. Egy kitűzött napon Heródes királyi ruhába öltözött, és bírói székére ülve beszédet intézett hozzájuk. A nép felkiáltott: „Isten hangja ez, nem emberé!” Abban a pillanatban lesújtott rá az Úr angyala, mivel nem Istennek adta a dicsőséget. Férgek ették meg, és meghalt.
Az Úr igéje növekedett, és terjedt.
Barnabás és Saul, miután elvégezték szolgálatukat Jeruzsálemben, visszatértek, és magukkal vitték a Márknak is nevezett Jánost.
Arra a napra virradó éjszakán, amikor Heródes elő akarta vezettetni, Péter két bilinccsel megkötözve két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök strázsáltak. Íme, megjelent az Úr angyala, és világosság támadt a cellában. Oldalba bökte s fölébresztette Pétert, majd így szólt hozzá: „Kelj fel gyorsan!” Erre lehullottak a bilincsek a kezéről.
Ezt mondta neki az angyal: „Övezd fel magad, és kösd fel sarudat!” Megtette. Ezt mondta neki: „Vedd fel köpenyed, és kövess engem!” Ekkor kiment, és követte, de nem fogta fel, hogy ami az angyal révén történik, valóság, hanem azt hitte, látomása van. Átmenve az első, majd a második őrségen, eljutottak a városba nyíló vaskapuhoz. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, és végighaladtak egy utcán. Akkor az angyal hirtelen eltávozott. Péter erre magához tért, és így szólt: „Most már tényleg tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből, és mindabból, amire a zsidó nép számított.”
Amikor világossá lett előtte, hogy mi történt, elment Mária, a Jánosnak is nevezett Márk anyja házához, ahol sokan egybegyűlve imádkoztak. Amikor bezörgetett a kapun, egy Rodé nevű szolgáló jött, hogy kinyissa. Amikor megismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. De azok ezt mondták: „Bolondokat beszélsz!” Ő azonban bizonygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak: „Az ő angyala az!” Péter azonban tovább zörgetett. Amikor kinyitották a kaput, és meglátták, elámultak. Akkor kezével intett, hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan vezette ki a börtönből az Úr. Majd hozzátette: „Mondjátok ezt el Jakabnak és a testvéreknek!” Azután kiment, és eltávozott.
Amikor megvirradt, nem csekély zavar támadt a katonák között, hogy vajon mi történt Péterrel. Heródes kerestette. Mivel nem találta, kihallgatta az őrséget, és megparancsolta, hogy vessék őket börtönbe. Aztán Júdeából Caesareába ment, és ott tartózkodott.
Heródes nagyon haragudott a tirusziakra és a szidóniakra. Ezek megegyeztek, és együtt jöttek hozzá. Miután megnyerték Blasztoszt, a király kamarását, békét kértek, mivel tartományukat a királyéból élelmezték. Egy kitűzött napon Heródes királyi ruhába öltözött, és bírói székére ülve beszédet intézett hozzájuk. A nép felkiáltott: „Isten hangja ez, nem emberé!” Abban a pillanatban lesújtott rá az Úr angyala, mivel nem Istennek adta a dicsőséget. Férgek ették meg, és meghalt.
Az Úr igéje növekedett, és terjedt.
Barnabás és Saul, miután elvégezték szolgálatukat Jeruzsálemben, visszatértek, és magukkal vitték a Márknak is nevezett Jánost.