Azon a vidéken a sziget Publiusz nevű főemberének voltak birtokai. Ez befogadott minket, és három napig jól tartott bennünket. Publiusz apja éppen akkor lázban és vérhasban gyötrődve feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, aztán rátette a kezét, és meggyógyította. Ez után az eset után a szigetről minden beteg eljött hozzá, és mind meggyógyult. Ezek nagy tisztelettel vettek körül minket, s amikor hajóra szálltunk, elhalmoztak bennünket a szükséges dolgokkal.
Hajóút Rómába Három hónap múlva aztán elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, s a »Dioszkuroszok« jelvényét viselte. Eljutottunk Szirakúzába, és ott maradtunk három napig. Onnan körbehajózva Régiumba értünk. Mivel másnap déli szél támadt, a rákövetkező napon Puteoliba érkeztünk. Itt testvéreket találtunk, akik kértek minket, hogy maradjunk náluk hét napig, s csak aztán mentünk Rómába. A testvérek meghallották ezt, és elénk jöttek onnan a Fórum Appii-ig és Tresz Tabernéig. Mikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és bízni kezdett.
A népek apostola Rómába érkezik és tanít 16Mikor aztán megérkeztünk Rómába, megengedték Pálnak, hogy magánházban lakjon katonai őrizet mellett. Harmadnapra összehívta a zsidók főembereit. Amikor összegyűltek, így szólt hozzájuk: »Testvérek, férfiak, nem tettem ugyan semmit sem a nép vagy az ősi szokás ellen, mégis megkötözve adtak át Jeruzsálemben a rómaiak kezébe. Miután vizsgálatot tartottak ügyemben, el akartak bocsátani, hisz nincs semmi főbenjáró vétkem. Mivel azonban a zsidók tiltakoztak, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni. Nem azért, mintha vádolnám valamivel nemzetemet. Emiatt kértem, hogy lássalak titeket és beszéljek veletek. Ezek a kötelek ugyanis Izrael reménysége miatt vesznek körül engem.« Azok azt válaszolták neki: »Semmilyen levelet nem kaptunk rólad Júdeából, és az idejövő testvérek egyike sem hozott hírt vagy mondott rólad valami rosszat. Kérünk, hadd halljuk tőled, hogyan gondolkozol. Tudjuk ugyanis erről a felekezetről, hogy mindenütt ellenzésre talál.«
Megállapodtak tehát vele egy napban, s akkor igen sokan eljöttek hozzá a szállásra. Ő pedig magyarázott nekik, és tanúságot tett Isten országáról. Reggeltől estig igyekezett őket Mózes törvényéből és a prófétákból meggyőzni Jézusról. Egyesek hittek szavainak, mások viszont nem hittek. Mivel nem értettek egyet egymás között, szétszéledtek, Pál pedig ezt a mondást idézte nekik: »Jól mondta a Szentlélek atyáinknak Izajás próféta által:
‘Menj el ehhez a néphez és mondd nekik:
Hallván hallotok, de nem értetek,
nézvén néztek, de nem láttok.
27 Mert megkeményedett ennek a népnek a szíve,
és fülükkel nehezen hallanak,
a szemüket eltakarják,
nehogy lássanak a szemükkel,
s halljanak a fülükkel,
nehogy értsenek a szívükkel,
s megtérjenek, és meggyógyítsam őket’.
(Iz 6,9-10)
Ő pedig két álló esztendeig ott maradt bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik hozzá betértek. 31Közben hirdette Isten országát, s bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról.
Jegyzetek
28,16 A nem főbenjáró bűnösök kiváltsága volt az ún. szabad őrizet. Ez azt jelentette, hogy egyik karját őrének karjához kötötték egy kötéllel. Mivel őrei váltották egymást, Pálnak gyakran adódik lehetősége arra, hogy az evangéliumot számos római alkalmazottnak hirdesse (Filem 1,10-11). A szabad őrizet alatt lévő foglyok – az őrrel együtt – saját otthonukban vagy barátaiknál lakhattak.
28,27 Pál itt az Iz 6,9-10-et idézi. Erre a helyre többször is hivatkozik az Újszövetség, hogy kiemelje a zsidók megrögzöttségét, és alátámassza Jézus Krisztus igazságát (vö. Mt 13,14p; Róm 11,8; stb.).
28,28 A zsidókhoz intézett buzdítás befejezése, amely az izajási szövegre támaszkodik, igen találóan zárja Pál apostolnak az Apostolok cselekedeteiben olvasható beszédeinek sorát. Ezekben Pál úgy mutatja be önmagát, mint akinek legfőbb feladata, hogy a pogányoknak hirdesse az evangéliumot. Ebben a befejező beszédben Pál feltárja Isten üdvözítő tervét – ezt máshol Isten titkának nevezi –, azt ti., hogy Isten minden népet üdvözíteni akar, az üdvösség nem egyedül a zsidók kiváltsága.
28,29 A vers a Vulgáta többlete volt: „Miután mindezt elmondta, a zsidók eltávoztak tőle, maguk között nagyban vitatkozva.”
28,31 Pál minden alkalmat és lehetőséget felhasznál arra, hogy hirdesse Isten országát, amely elérkezett Jézus eljövetelével, tanításával és tetteivel: a szenvedéssel és a feltámadással. Nincs tehát okunk arra, hogy más, újabb üdvözítő eseményekre várjunk a földön; feladatunk, hogy elfogadjuk a Jézus Krisztusban elérkezett megváltást. Pál kétévi fogság után feltehetően kiszabadult, és újabb missziós utakra indult. Valószínűleg járt Hispániában is; elment Krétára, bejárta az Égei-tenger környékét. Végül ismét fogságba került (második római fogság), és 67-ben lefejezték (római polgárt nem volt szabad keresztre feszíteni).