5
Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot.
Az árából felesége tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette.
Péter azonban így szólt:
– Ananiás, miért szállta meg a Sátán szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Ugye megtarthattad volna a földet? És miután eladtad, nem te rendelkeztél az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.
Amint meghallotta Ananiás ezeket a szavakat, összeesett és meghalt. Nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. Az ifjak felálltak és betakarták, majd kivitték és eltemették.
Mintegy három órával később megérkezett a felesége is, mit sem sejtve. Péter megkérdezte tőle:
– Mondd, ennyiért adtátok el a földet?
– Igen, ennyiért – válaszolta.
Péter erre így szólt hozzá:
– Miért egyeztetek meg abban, hogy kísértitek az Úr Lelkét? Íme, azoknak a lépte, akik férjedet eltemették, már az ajtó előtt hallatszik. Kivisznek téged is.
Nyomban összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták. Kivitték, és eltemették a férje mellé. Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallottak erről.
Az apostolok keze által sok jel és csoda történt a nép körében. Közös elhatározással mindnyájan Salamon csarnokában tartózkodtak. Mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni, de a nép nagyra értékelte őket. Az Úrban hívők száma egyre növekedett: férfiak és nők tömegével csatlakoztak hozzájuk. Még a betegeket is kivitték az utcákra. Lócákra és szalmazsákokra tették őket, hogy ha Péter arra jár, legalább az árnyéka vetődjék néhányukra. A Jeruzsálem körüli városok népe is odasereglett. Betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket hoztak, s ezek mind meggyógyultak.
Ekkor a főpap és valamennyi híve, a szadduceusok, irigységgel telve közbeléptek. Elfogták az apostolokat, és a városi börtönbe záratták őket. De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és ezt mondta nekik: „Menjetek, és a Templomban mondjatok el a népnek mindent erről az új életről!” Ők engedelmeskedtek. Korán reggel bementek a Templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot – Izrael véneinek egész testületét –, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben. Visszatérve jelentették: „A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, s az őrök az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, odabent senkit sem találtunk.” Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezt a hírt, zavartan töprengtek, vajon mi történhetett. De valaki odament, és jelentette nekik: „Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a Templomban vannak, és tanítják a népet.” Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.
Bevitték, és a nagytanács elé állították őket. A főpap kérdőre vonta őket:
– Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok erre a névre hivatkozva, és íme, tanításotokkal betöltitek Jeruzsálemet, és ránk akarjátok hárítani ennek az embernek a vérét.
Péter és az apostolok így válaszoltak:
– Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek! Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izraelnek. Ezeknek az eseményeknek tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit Isten azoknak adott, akik engedelmeskednek neki.
Amikor ezt meghallották, dühükben végezni akartak velük. De felállt a nagytanácsban egy Gamáliel nevű farizeus, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és egy kis időre kivezettette őket, azután így szólt:
– Izraelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel! Nem is olyan régen ugyanis fellépett Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki. Csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele. Akik pedig benne bíztak, mind szétszéledtek, és semmivé lettek. Azután a népszámlálás idején a galileai Júdás szított felkelést. Sok embert biztatott lázadásra, de elpusztult ő is. Mindazok, akik benne bíztak, szétszóródtak. A mostani esetre ezt mondom nektek: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket! Mert ha emberektől való ez az elképzelés vagy vállalkozás, akkor kudarcba fullad; de ha Istentől való, akkor nem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhet, hogy Isten ellen harcoltok.
Hallgattak rá. Hívatták az apostolokat. Megkorbácsoltatták őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és ezzel szabadon bocsátották őket. Azok örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért. Egyetlen napra sem hagytak fel a tanítással, és hirdették a Templomban és házanként, hogy Jézus a Messiás.
– Ananiás, miért szállta meg a Sátán szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Ugye megtarthattad volna a földet? És miután eladtad, nem te rendelkeztél az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.
Amint meghallotta Ananiás ezeket a szavakat, összeesett és meghalt. Nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. Az ifjak felálltak és betakarták, majd kivitték és eltemették.
Mintegy három órával később megérkezett a felesége is, mit sem sejtve. Péter megkérdezte tőle:
– Mondd, ennyiért adtátok el a földet?
– Igen, ennyiért – válaszolta.
Péter erre így szólt hozzá:
– Miért egyeztetek meg abban, hogy kísértitek az Úr Lelkét? Íme, azoknak a lépte, akik férjedet eltemették, már az ajtó előtt hallatszik. Kivisznek téged is.
Nyomban összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták. Kivitték, és eltemették a férje mellé. Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallottak erről.
Az apostolok keze által sok jel és csoda történt a nép körében. Közös elhatározással mindnyájan Salamon csarnokában tartózkodtak. Mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni, de a nép nagyra értékelte őket. Az Úrban hívők száma egyre növekedett: férfiak és nők tömegével csatlakoztak hozzájuk. Még a betegeket is kivitték az utcákra. Lócákra és szalmazsákokra tették őket, hogy ha Péter arra jár, legalább az árnyéka vetődjék néhányukra. A Jeruzsálem körüli városok népe is odasereglett. Betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket hoztak, s ezek mind meggyógyultak.
Ekkor a főpap és valamennyi híve, a szadduceusok, irigységgel telve közbeléptek. Elfogták az apostolokat, és a városi börtönbe záratták őket. De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és ezt mondta nekik: „Menjetek, és a Templomban mondjatok el a népnek mindent erről az új életről!” Ők engedelmeskedtek. Korán reggel bementek a Templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot – Izrael véneinek egész testületét –, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben. Visszatérve jelentették: „A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, s az őrök az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, odabent senkit sem találtunk.” Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezt a hírt, zavartan töprengtek, vajon mi történhetett. De valaki odament, és jelentette nekik: „Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a Templomban vannak, és tanítják a népet.” Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.
Bevitték, és a nagytanács elé állították őket. A főpap kérdőre vonta őket:
– Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok erre a névre hivatkozva, és íme, tanításotokkal betöltitek Jeruzsálemet, és ránk akarjátok hárítani ennek az embernek a vérét.
Péter és az apostolok így válaszoltak:
– Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek! Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izraelnek. Ezeknek az eseményeknek tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit Isten azoknak adott, akik engedelmeskednek neki.
Amikor ezt meghallották, dühükben végezni akartak velük. De felállt a nagytanácsban egy Gamáliel nevű farizeus, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és egy kis időre kivezettette őket, azután így szólt:
– Izraelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel! Nem is olyan régen ugyanis fellépett Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki. Csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele. Akik pedig benne bíztak, mind szétszéledtek, és semmivé lettek. Azután a népszámlálás idején a galileai Júdás szított felkelést. Sok embert biztatott lázadásra, de elpusztult ő is. Mindazok, akik benne bíztak, szétszóródtak. A mostani esetre ezt mondom nektek: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket! Mert ha emberektől való ez az elképzelés vagy vállalkozás, akkor kudarcba fullad; de ha Istentől való, akkor nem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhet, hogy Isten ellen harcoltok.
Hallgattak rá. Hívatták az apostolokat. Megkorbácsoltatták őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és ezzel szabadon bocsátották őket. Azok örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért. Egyetlen napra sem hagytak fel a tanítással, és hirdették a Templomban és házanként, hogy Jézus a Messiás.