15
Jöttek néhányan Júdeából, és így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes rendelkezése szerint, nem üdvözülhettek.”
Mivel Pálnak és Barnabásnak nem kis vitája és nézeteltérése támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és még néhányan közülük menjenek föl az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe. Miután a gyülekezet útnak indította őket, áthaladtak Fönícián és Szamarián, elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek valamennyi testvérnek. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, örömmel fogadta őket az egyház, az apostolok és a vének, ők pedig elbeszélték, mi mindent tett értük Isten.
Néhányan, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, felszólaltak, és azt mondták, hogy körül kell őket metélni, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes Törvényét.
Összegyűltek az apostolok és a vének, hogy megvizsgálják ezt a kérdést. Mivel heves vita támadt, felállt Péter, és így szólt hozzájuk:
– Testvérek, jól tudjátok, hogy kezdettől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az evangélium igéjét az én szájamból hallják, és legyenek hívővé a pogányok. A szíveket ismerő Isten mellettük tanúskodik, mivel nekik is megadta a Szentlelket éppúgy, mint nekünk, és semmi különbséget sem tett közöttünk és közöttük, ugyanis a hit által megtisztította szívüket. Most tehát miért kísértitek Istent azzal, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amilyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk hordozni? Ellenkezőleg, hisszük, hogy mi is, éppúgy, mint ők, az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk.
Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és meghallgatták Pált és Barnabást, akik elbeszélték, milyen sok jelet és csodát tett általuk Isten a pogányok között. Amikor befejezték, Jakab szólalt meg, és ezt mondta:
– Testvérek, hallgassatok meg! Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten arról, hogy először szerezzen a pogányok közül népet az ő nevének.
Megegyeznek ezzel a próféták szavai, ahogyan meg van írva: „Ezután visszatérek, és újra felépítem Dávid leomlott sátorát. Újra felépítem romjait, és helyreállítom, hogy keresse az Urat a többi ember, és mindazok a pogányok, akikre lehívják az én nevemet – mondja az Úr, aki véghez is viszi, és aki előtt ez öröktől fogva ismert.” Ezért az én véleményem ez: ne rójunk külön terheket azokra a pogányokra, akik megtérnek Istenhez, csak írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a fojtott állatoktól és a vértől! Mózesnek ugyanis ősidőktől fogva vannak hirdetői minden városban, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt.
Akkor az apostolok és a vének az egész egyházzal együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék őket Pállal és Barnabással Antiókhiába. Kiválasztották a Barszabbásznak is nevezett Júdást, és Szilást, akik vezető emberek voltak a testvérek között. Ezt a levelet küldték velük: „Mi, az apostolok és a vének, a ti testvéreitek, üdvözletünket küldjük az antiókhiai, szíriai és kilikiai pogány származású testvéreknek! Mivel megtudtuk, hogy közülünk néhányan meghatalmazásunk nélkül mentek hozzátok, megzavartak titeket, és szavaikkal feldúlták lelketeket, egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk ki, és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal, akik mindketten a mi Urunk Jézus Krisztus nevének szolgálatára szentelték életüket. Velük van Júdás és Szilás. Ők majd élőszóval is megerősítik az írottakat. A Szentlélek és mi úgy döntöttünk, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál, mint ami feltétlenül szükséges. Tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól! Ha ezektől őrizkedtek, helyesen cselekedtek. Jó egészséget!”
Ők tehát, miután útnak indították őket, lementek Antiókhiába, összehívták az egész gyülekezetet, és átadták a levelet. Amikor felolvasták, megörültek a bátorításnak. Júdás és Szilás – akik maguk is próféták voltak – sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. Azután ott időztek még egy darabig, majd a testvérek békével elbocsátották őket azokhoz, akik küldték őket. 34[] Pál és Barnabás többekkel együtt Antiókhiában maradt. Tanítottak, és hirdették az örömhírt, az Úr igéjét.
Néhány nap múlva ezt mondta Pál Barnabásnak:
„Térjünk vissza valamennyi városba, ahol hirdettük az Úr igéjét, és látogassuk meg a testvéreket, hogy megy soruk!” Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal a Márknak is nevezett Jánost. Pál azonban nem tartotta méltónak arra, hogy magukkal vigyék, mivel Pamphüliában otthagyta őket, és nem vett részt a munkájukban. Heves vita támadt köztük, úgyhogy elváltak egymástól. Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba. Pál Szilást választotta társául, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult. Bejárta Szíriát és Kilikiát, és erősítette az egyházakat.
Mivel Pálnak és Barnabásnak nem kis vitája és nézeteltérése támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és még néhányan közülük menjenek föl az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe. Miután a gyülekezet útnak indította őket, áthaladtak Fönícián és Szamarián, elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek valamennyi testvérnek. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, örömmel fogadta őket az egyház, az apostolok és a vének, ők pedig elbeszélték, mi mindent tett értük Isten.
Néhányan, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, felszólaltak, és azt mondták, hogy körül kell őket metélni, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes Törvényét.
Összegyűltek az apostolok és a vének, hogy megvizsgálják ezt a kérdést. Mivel heves vita támadt, felállt Péter, és így szólt hozzájuk:
– Testvérek, jól tudjátok, hogy kezdettől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az evangélium igéjét az én szájamból hallják, és legyenek hívővé a pogányok. A szíveket ismerő Isten mellettük tanúskodik, mivel nekik is megadta a Szentlelket éppúgy, mint nekünk, és semmi különbséget sem tett közöttünk és közöttük, ugyanis a hit által megtisztította szívüket. Most tehát miért kísértitek Istent azzal, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amilyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk hordozni? Ellenkezőleg, hisszük, hogy mi is, éppúgy, mint ők, az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk.
Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és meghallgatták Pált és Barnabást, akik elbeszélték, milyen sok jelet és csodát tett általuk Isten a pogányok között. Amikor befejezték, Jakab szólalt meg, és ezt mondta:
– Testvérek, hallgassatok meg! Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten arról, hogy először szerezzen a pogányok közül népet az ő nevének.
Megegyeznek ezzel a próféták szavai, ahogyan meg van írva: „Ezután visszatérek, és újra felépítem Dávid leomlott sátorát. Újra felépítem romjait, és helyreállítom, hogy keresse az Urat a többi ember, és mindazok a pogányok, akikre lehívják az én nevemet – mondja az Úr, aki véghez is viszi, és aki előtt ez öröktől fogva ismert.” Ezért az én véleményem ez: ne rójunk külön terheket azokra a pogányokra, akik megtérnek Istenhez, csak írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a fojtott állatoktól és a vértől! Mózesnek ugyanis ősidőktől fogva vannak hirdetői minden városban, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt.
Akkor az apostolok és a vének az egész egyházzal együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék őket Pállal és Barnabással Antiókhiába. Kiválasztották a Barszabbásznak is nevezett Júdást, és Szilást, akik vezető emberek voltak a testvérek között. Ezt a levelet küldték velük: „Mi, az apostolok és a vének, a ti testvéreitek, üdvözletünket küldjük az antiókhiai, szíriai és kilikiai pogány származású testvéreknek! Mivel megtudtuk, hogy közülünk néhányan meghatalmazásunk nélkül mentek hozzátok, megzavartak titeket, és szavaikkal feldúlták lelketeket, egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk ki, és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal, akik mindketten a mi Urunk Jézus Krisztus nevének szolgálatára szentelték életüket. Velük van Júdás és Szilás. Ők majd élőszóval is megerősítik az írottakat. A Szentlélek és mi úgy döntöttünk, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál, mint ami feltétlenül szükséges. Tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól! Ha ezektől őrizkedtek, helyesen cselekedtek. Jó egészséget!”
Ők tehát, miután útnak indították őket, lementek Antiókhiába, összehívták az egész gyülekezetet, és átadták a levelet. Amikor felolvasták, megörültek a bátorításnak. Júdás és Szilás – akik maguk is próféták voltak – sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. Azután ott időztek még egy darabig, majd a testvérek békével elbocsátották őket azokhoz, akik küldték őket. 34[] Pál és Barnabás többekkel együtt Antiókhiában maradt. Tanítottak, és hirdették az örömhírt, az Úr igéjét.
Néhány nap múlva ezt mondta Pál Barnabásnak:
„Térjünk vissza valamennyi városba, ahol hirdettük az Úr igéjét, és látogassuk meg a testvéreket, hogy megy soruk!” Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal a Márknak is nevezett Jánost. Pál azonban nem tartotta méltónak arra, hogy magukkal vigyék, mivel Pamphüliában otthagyta őket, és nem vett részt a munkájukban. Heves vita támadt köztük, úgyhogy elváltak egymástól. Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba. Pál Szilást választotta társául, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult. Bejárta Szíriát és Kilikiát, és erősítette az egyházakat.
Jegyzetek
15,34 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.