9
Eközben Saul még mindig gyűlölettől égett, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz,
és levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és nőket, akiket ott talál ennek az Útnak a követői közül.
De amint az útján haladt, és Damaszkuszhoz közeledett, történt, hogy hirtelen fényesség ragyogta körül az égből.
Földre rogyott, és hangot hallott, amely ezt mondta neki:
– Saul, Saul, miért üldözöl engem?
Erre megkérdezte:
– Ki vagy te, uram?
Az így felelt:
– Jézus vagyok, akit te üldözöl! De kelj föl, és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned!
A férfiak, akik vele voltak, álmélkodva álltak. Hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul pedig fölkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kézen fogva Damaszkuszba. Három napig nem látott, nem evett, és nem ivott semmit.
Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt:
– Ananiás!
– Itt vagyok, Uram! – válaszolta.
Az Úr így folytatta:
– Kelj föl – folytatta az Úr –, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, keress föl Júdás házában egy Saul nevű tarzuszi embert! Íme, épp imádkozik, és egy Ananiás nevű férfit lát, aki belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje látását.
Ananiás azonban azt felelte:
– Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. Most meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet.
De az Úr azt mondta neki:
– Menj csak, mert kiválasztott edényem ő, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt, ugyanis megmutatom majd neki, mennyit kell szenvednie a nevemért.
Ananiás elment, belépett a házba, rátette a kezét, és ezt mondta neki: „Saul testvér, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss, és eltelj Szentlélekkel.”
Erre azonnal halpikkelyszerű valami hullott le a szeméről. Visszanyerte a szeme világát, fölkelt és megkeresztelkedett. Azután ételt vett magához, és megerősödött.
Néhány napot a damaszkuszi tanítványokkal töltött, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia. Mindenki, aki hallotta, álmélkodott, és így szóltak: „Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben üldözte azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?” De Saul egyre erőteljesebben lépett föl, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mert bebizonyította nekik, hogy Jézus a Messiás.
Jó néhány nap elmúltával a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele. Saulnak azonban tudomására jutott a merénylet terve. A kapukat is éjjel-nappal megfigyelés alatt tartották, hogy megölhessék. Tanítványai azonban elvitték, és éjjel egy kosárban leeresztették a városfalon.
Amikor Jeruzsálembe ért, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vette. Elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, hogyan beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban Jézus nevében. Ettől fogva velük járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran beszélt az Úr nevében. Vitába szállt a görög nyelvűekkel, de azok az életére törtek. Amikor ez a testvérek tudomására jutott, levitték Caesareába, és elküldték Tarzuszba.
Az egyház egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és erősödött. Az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével számban is gyarapodott.
Történt pedig, hogy Péter útjai során eljutott a Liddában lakó szentekhez is. Talált ott egy Aineasz nevű embert, aki nyolc éve bénán feküdt. Péter így szólt hozzá: „Aineasz, Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj fel, és vesd be magad az ágyadat!” Nyomban felkelt. Lidda és Száron lakói mind látták, és megtértek az Úrhoz.
Joppéban volt egy tanítvány, név szerint Tabita – görögül Dorkasz, ami azt jelenti, gazella. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosdatták, kiterítették egy emeleti szobában. Mivel Lidda közel van Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: „Késlekedés nélkül gyere át hozzánk!” Péter fölkelt, és velük ment. Amikor odaért, fölvezették az emeleti szobába. Az özvegyasszonyok mind elébe álltak, sírtak és mutogatták azokat az ingeket és köpenyeket, amelyeket Dorkasz készített, amíg velük volt. Péter ekkor mindenkit kiküldött, letérdelt, és imádkozott. Azután a holttest felé fordulva ezt mondta: „Tabita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította. Majd behívta a szenteket és az özvegyeket, s elébük állította az élő Tabitát. Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. Péter több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.
– Saul, Saul, miért üldözöl engem?
Erre megkérdezte:
– Ki vagy te, uram?
Az így felelt:
– Jézus vagyok, akit te üldözöl! De kelj föl, és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned!
A férfiak, akik vele voltak, álmélkodva álltak. Hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul pedig fölkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kézen fogva Damaszkuszba. Három napig nem látott, nem evett, és nem ivott semmit.
Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt:
– Ananiás!
– Itt vagyok, Uram! – válaszolta.
Az Úr így folytatta:
– Kelj föl – folytatta az Úr –, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, keress föl Júdás házában egy Saul nevű tarzuszi embert! Íme, épp imádkozik, és egy Ananiás nevű férfit lát, aki belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje látását.
Ananiás azonban azt felelte:
– Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. Most meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet.
De az Úr azt mondta neki:
– Menj csak, mert kiválasztott edényem ő, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt, ugyanis megmutatom majd neki, mennyit kell szenvednie a nevemért.
Ananiás elment, belépett a házba, rátette a kezét, és ezt mondta neki: „Saul testvér, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss, és eltelj Szentlélekkel.”
Erre azonnal halpikkelyszerű valami hullott le a szeméről. Visszanyerte a szeme világát, fölkelt és megkeresztelkedett. Azután ételt vett magához, és megerősödött.
Néhány napot a damaszkuszi tanítványokkal töltött, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia. Mindenki, aki hallotta, álmélkodott, és így szóltak: „Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben üldözte azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?” De Saul egyre erőteljesebben lépett föl, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mert bebizonyította nekik, hogy Jézus a Messiás.
Jó néhány nap elmúltával a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele. Saulnak azonban tudomására jutott a merénylet terve. A kapukat is éjjel-nappal megfigyelés alatt tartották, hogy megölhessék. Tanítványai azonban elvitték, és éjjel egy kosárban leeresztették a városfalon.
Amikor Jeruzsálembe ért, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vette. Elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, hogyan beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban Jézus nevében. Ettől fogva velük járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran beszélt az Úr nevében. Vitába szállt a görög nyelvűekkel, de azok az életére törtek. Amikor ez a testvérek tudomására jutott, levitték Caesareába, és elküldték Tarzuszba.
Az egyház egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és erősödött. Az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével számban is gyarapodott.
Történt pedig, hogy Péter útjai során eljutott a Liddában lakó szentekhez is. Talált ott egy Aineasz nevű embert, aki nyolc éve bénán feküdt. Péter így szólt hozzá: „Aineasz, Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj fel, és vesd be magad az ágyadat!” Nyomban felkelt. Lidda és Száron lakói mind látták, és megtértek az Úrhoz.
Joppéban volt egy tanítvány, név szerint Tabita – görögül Dorkasz, ami azt jelenti, gazella. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosdatták, kiterítették egy emeleti szobában. Mivel Lidda közel van Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: „Késlekedés nélkül gyere át hozzánk!” Péter fölkelt, és velük ment. Amikor odaért, fölvezették az emeleti szobába. Az özvegyasszonyok mind elébe álltak, sírtak és mutogatták azokat az ingeket és köpenyeket, amelyeket Dorkasz készített, amíg velük volt. Péter ekkor mindenkit kiküldött, letérdelt, és imádkozott. Azután a holttest felé fordulva ezt mondta: „Tabita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította. Majd behívta a szenteket és az özvegyeket, s elébük állította az élő Tabitát. Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. Péter több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.