8
Saul egyetértett kivégzésével.
Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi egyház ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Szamaria területén. Istenfélő férfiak eltemették Istvánt, és nagyon megsiratták. Saul pusztította az egyházat. Házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és vetett börtönbe.
Akik szétszóródtak, helységről helységre jártak, és hirdették az örömhírt. Fülöp lement Szamaria egyik városába, és ott hirdette Krisztust. A sokaság egy szívvel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mivel hallottak a csodákról és jelekről, amiket tett, és maguk is látták ezeket. A tisztátalan lelkek ugyanis sokakból hangosan kiáltozva kimentek, és sok béna és sánta is meggyógyult. Nagy öröm volt abban a városban.
Már régóta abban a városban élt egy Simon nevű férfi, aki varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Szamaria népét, és azt állította magáról, hogy igen nagy ember. A város apraja-nagyja hallgatott rá, és ezt mondták: „Ő az az isteni erő, aminek a neve Hatalmas.” Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatba ejtette őket. De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló örömhírt hirdette, megkeresztelkedtek. Férfiak és nők egyaránt. Maga Simon is hívő lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult.
Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Szamaria befogadta Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost, akik el is mentek, és imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket. Ugyanis még egyikükre sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Rájuk tették a kezüket, és megkapták a Szentlelket. Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik, és így szólt:
– Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az megkapja a Szentlelket!
Péter azonban ezt mondta neki:
– Pénzed vesszen veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted Isten ajándékát!
Sem részed, sem örökséged nem lehet ebből, mert a szíved nem egyenes Isten előtt. Tarts bűnbánatot e gazságod miatt, és könyörögj az Úrhoz! Talán megbocsátja szíved szándékát. Látom, hogy keserű epe és gonoszság fogságába estél.
Simon így válaszolt:
– Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se történjék velem abból, amit mondtatok!
Így tettek tanúságot, és hirdették az Úr igéjét, majd visszaindultak Jeruzsálem felé, és közben sok szamariai faluban hirdették az örömhírt.
Az Úr angyala így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj dél felé, a Jeruzsálemből a pusztaságon keresztül Gázába vezető útra!” Ő felkelt és elindult. És íme, egy etióp eunuch – Kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt Istent imádni –, visszatérőben hintóján ülve Izajás prófétát olvasta. Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: „Menj, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz!” Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle:
– Érted, amit olvasol?
– Hogyan érthetném – válaszolta –, amíg valaki meg nem magyarázza?
És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. Az Írásnak ezt a szakaszát olvasta: Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma nyírója előtt, úgy nem nyitja ki a száját. Megaláztatásában megtagadták tőle a jogos ítéletet. Utódairól ugyan ki beszél? Mert életének véget vetettek a földön. Az udvari főember megkérdezte Fülöptől:
– Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?
Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva örömhírként hirdette neki Jézust.
Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek. Az eunuch így szól:
– Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? [ 37[]
Megparancsolta, hogy a hintó álljon meg. Fülöp és az eunuch mindketten lementek a vízhez, és Fülöp megkeresztelte. Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és az eunuch nem látta őt többé, de örvendezve folytatta útját. Fülöp pedig Azótoszban találta magát, és míg Caesareába nem ért, valamennyi városban hirdette az örömhírt.
Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi egyház ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Szamaria területén. Istenfélő férfiak eltemették Istvánt, és nagyon megsiratták. Saul pusztította az egyházat. Házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és vetett börtönbe.
Akik szétszóródtak, helységről helységre jártak, és hirdették az örömhírt. Fülöp lement Szamaria egyik városába, és ott hirdette Krisztust. A sokaság egy szívvel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mivel hallottak a csodákról és jelekről, amiket tett, és maguk is látták ezeket. A tisztátalan lelkek ugyanis sokakból hangosan kiáltozva kimentek, és sok béna és sánta is meggyógyult. Nagy öröm volt abban a városban.
Már régóta abban a városban élt egy Simon nevű férfi, aki varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Szamaria népét, és azt állította magáról, hogy igen nagy ember. A város apraja-nagyja hallgatott rá, és ezt mondták: „Ő az az isteni erő, aminek a neve Hatalmas.” Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatba ejtette őket. De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló örömhírt hirdette, megkeresztelkedtek. Férfiak és nők egyaránt. Maga Simon is hívő lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult.
Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Szamaria befogadta Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost, akik el is mentek, és imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket. Ugyanis még egyikükre sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Rájuk tették a kezüket, és megkapták a Szentlelket. Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik, és így szólt:
– Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az megkapja a Szentlelket!
Péter azonban ezt mondta neki:
– Pénzed vesszen veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted Isten ajándékát!
Sem részed, sem örökséged nem lehet ebből, mert a szíved nem egyenes Isten előtt. Tarts bűnbánatot e gazságod miatt, és könyörögj az Úrhoz! Talán megbocsátja szíved szándékát. Látom, hogy keserű epe és gonoszság fogságába estél.
Simon így válaszolt:
– Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se történjék velem abból, amit mondtatok!
Így tettek tanúságot, és hirdették az Úr igéjét, majd visszaindultak Jeruzsálem felé, és közben sok szamariai faluban hirdették az örömhírt.
Az Úr angyala így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj dél felé, a Jeruzsálemből a pusztaságon keresztül Gázába vezető útra!” Ő felkelt és elindult. És íme, egy etióp eunuch – Kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt Istent imádni –, visszatérőben hintóján ülve Izajás prófétát olvasta. Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: „Menj, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz!” Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle:
– Érted, amit olvasol?
– Hogyan érthetném – válaszolta –, amíg valaki meg nem magyarázza?
És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. Az Írásnak ezt a szakaszát olvasta: Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma nyírója előtt, úgy nem nyitja ki a száját. Megaláztatásában megtagadták tőle a jogos ítéletet. Utódairól ugyan ki beszél? Mert életének véget vetettek a földön. Az udvari főember megkérdezte Fülöptől:
– Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?
Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva örömhírként hirdette neki Jézust.
Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek. Az eunuch így szól:
– Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? [ 37[]
Megparancsolta, hogy a hintó álljon meg. Fülöp és az eunuch mindketten lementek a vízhez, és Fülöp megkeresztelte. Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és az eunuch nem látta őt többé, de örvendezve folytatta útját. Fülöp pedig Azótoszban találta magát, és míg Caesareába nem ért, valamennyi városban hirdette az örömhírt.
Jegyzetek
8,37 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.