Kis türelmet
69 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak. (Zsolt 40,3) Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. (Zsolt 42,8) Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. (Zsolt 22,3; Jób 17,6) Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem! (Zsolt,69 4. 35.) Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted: (Jób 9,8) Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene! (Zsolt 40,17) Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat. (Zsolt 24,1.2;50,12) Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé. (Jób 19,13-17) Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. (Zsolt 119,139; Ján 7,17;Róm 15,3) Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik. (Zsolt,69 9. Zsolt. 97,2.) Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik. (Ésa 2,5) A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. (Zsolt 105,3) Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel. (Ésa 49,8) Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből; (Zsolt 18,17.18) Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! (2Sám 3,18;Zsolt 78,70.71.2Sám;7,8.9) Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám; (1Sám 13,14) És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! (Zsolt 102,3) Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem. (Zsolt 22,12) Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat. (Zsolt 35,21;41,6.9;Zsolt 42,11) A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék. (Zsolt 61,8;Zsolt 132,17.18) Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem. (Máté 27,34) Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá. (Róm 11,19) Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá. (Zsolt 2,7;2Sám 8,12;10,19) Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket. (2Sám 7,16;23,5) Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos; (Csel 1,20) Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg. (Zsolt 109,15.16) Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el. Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak. (Zsolt 109,15) Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed! Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. (Zsolt,69 4. 9.) És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál. (Zsolt 51,18.19) Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek! (Zsolt 22,27;70,5) Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg. Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban! (Zsolt 148,1; Ésa 49,13) Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. (Zsolt 51,20) És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.