2
Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
(Csel 4,25-27)
A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
(2Sám 5,17.22;8,12;Máté 26,3.4)
Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
(Jer 10,20)
Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
(Zsolt 37,13;59,9)
Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
(Zsolt 46,7)
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
(1Sám 13,14;16,1.13; Mik 4,7)
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
(Zsolt 89,28; Csel 13,32.33; Zsid 1,4.5;5,5)
Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
(Zsolt 82,8;22,28)
Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
(Zsolt 18,38.39; Jel 2,26.27;19,15)
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
(Jób 14,5)
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
(Zsolt,2 2.)
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
(Zsolt,2 6. 7. Zsolt. 34,9. Luk. 9,35. Róm. 9,33.)
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150