17
Dávid imádsága.
Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. (Zsolt 4,2;5,2) A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat. (Zsolt 43,1) Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon. (Zsolt 139,1-3) Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire. (Jób 21,23; Zsolt 119,120) Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim. Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet. Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól. (Zsolt 35,15) Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet. A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem. Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak. Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek. (Zsolt 35,12) Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz. (Zsolt 10,9) Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel; Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják. (Jób 21,8-13) Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek. (Jób 19,26.27; Dán 12,1)
Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. (Zsolt 4,2;5,2) A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat. (Zsolt 43,1) Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon. (Zsolt 139,1-3) Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire. (Jób 21,23; Zsolt 119,120) Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim. Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet. Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól. (Zsolt 35,15) Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet. A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem. Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak. Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek. (Zsolt 35,12) Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz. (Zsolt 10,9) Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel; Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják. (Jób 21,8-13) Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek. (Jób 19,26.27; Dán 12,1)
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150