132
Grádicsok éneke.
Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról; A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének: Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba; Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert; Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot! (1Krón 28,2.3;29,3) Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein: (Zsolt 3,3.23.24) Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához! (Zsolt 99,5) Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája! (4Móz 10,35) Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek! Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől! (1Kir 11,12.2Kir;19,34) Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe; (2Sám 7,12-16) Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek. Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: (1Krón 21,26;22,1.2) Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem; (1Kir 6,12.13;9,3) Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel; Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei. (2Krón 6,41) Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. (Zsolt,132 11. 12. 1 Kir. 11,36.) Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog. (Zsolt 18,38-43;21,4.6)
Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról; A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének: Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba; Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert; Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot! (1Krón 28,2.3;29,3) Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein: (Zsolt 3,3.23.24) Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához! (Zsolt 99,5) Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája! (4Móz 10,35) Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek! Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől! (1Kir 11,12.2Kir;19,34) Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe; (2Sám 7,12-16) Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek. Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: (1Krón 21,26;22,1.2) Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem; (1Kir 6,12.13;9,3) Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel; Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei. (2Krón 6,41) Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. (Zsolt,132 11. 12. 1 Kir. 11,36.) Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog. (Zsolt 18,38-43;21,4.6)
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150