132
1Grádicsok éneke.
Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról; 2A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének: 3Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba; 4Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert; 5Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot! (1Krón 28,2.3;29,3) 6Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein: (Zsolt 3,3.23.24) 7Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához! (Zsolt 99,5) 8Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája! (4Móz 10,35) 9Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek! 10Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől! (1Kir 11,12.2Kir;19,34) 11Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe; (2Sám 7,12-16) 12Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek. 13Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: (1Krón 21,26;22,1.2) 14Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem; (1Kir 6,12.13;9,3) 15Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel; 16Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei. (2Krón 6,41) 17Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. (Zsolt,132 11. 12. 1 Kir. 11,36.) 18Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog. (Zsolt 18,38-43;21,4.6)
Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról; 2A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének: 3Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba; 4Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert; 5Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot! (1Krón 28,2.3;29,3) 6Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein: (Zsolt 3,3.23.24) 7Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához! (Zsolt 99,5) 8Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája! (4Móz 10,35) 9Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek! 10Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől! (1Kir 11,12.2Kir;19,34) 11Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe; (2Sám 7,12-16) 12Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek. 13Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: (1Krón 21,26;22,1.2) 14Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem; (1Kir 6,12.13;9,3) 15Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel; 16Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei. (2Krón 6,41) 17Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. (Zsolt,132 11. 12. 1 Kir. 11,36.) 18Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog. (Zsolt 18,38-43;21,4.6)
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150