73
Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek. (Zsolt 18,17-27) De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak. Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. (Jób 21,7-15) Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó. A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak. (Zsolt 5,5-7) Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket. (Zsolt 18,3;1Sám 16,13) A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak. (Zsolt 54,9;59,10) Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. (Zsolt 31,19;94,3-7) Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet. (Jób 21,14.15) Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek; És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem? (Zsolt 89,9) Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek! (Zsolt 96,10;97,13) Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet; (Jób 9,13-31; Malak 3,14.15) Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel! (Zsolt 46,4-5) Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el. (Zsolt 89,10) Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. (Ésa 54,10; Luk 16,17) Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. (Jób 21,16-20) Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket. (1Móz 18,25) Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. (Jób 20,7-11; Zsolt 37,2) Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket. (Zsolt 31,19) Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim: Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad. (Jób 22,9;31,21.22) De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. (Zsolt 10,11.13) Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. (Zsolt 32,8) Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! (Zsolt 16,11;32,10) Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! (Zsolt 33,15) Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled. (1Kor 3,20) De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet. (Zsolt 18,26.27)
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek. (Zsolt 18,17-27) De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak. Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. (Jób 21,7-15) Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó. A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak. (Zsolt 5,5-7) Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket. (Zsolt 18,3;1Sám 16,13) A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak. (Zsolt 54,9;59,10) Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. (Zsolt 31,19;94,3-7) Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet. (Jób 21,14.15) Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek; És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem? (Zsolt 89,9) Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek! (Zsolt 96,10;97,13) Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet; (Jób 9,13-31; Malak 3,14.15) Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel! (Zsolt 46,4-5) Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el. (Zsolt 89,10) Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. (Ésa 54,10; Luk 16,17) Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. (Jób 21,16-20) Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket. (1Móz 18,25) Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. (Jób 20,7-11; Zsolt 37,2) Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket. (Zsolt 31,19) Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim: Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad. (Jób 22,9;31,21.22) De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. (Zsolt 10,11.13) Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. (Zsolt 32,8) Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! (Zsolt 16,11;32,10) Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! (Zsolt 33,15) Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled. (1Kor 3,20) De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet. (Zsolt 18,26.27)
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150