44
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
(1Krón 25,1;26,1)
Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
(2Móz 12,26.29; Józs 4,21.22)
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
(Zsolt 102,3)
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
(Józs 11,6-23)
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
(Zsolt 35,21;41,6.9;Zsolt 42,11)
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
(Zsolt 20,8;33,16)
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
(Róm 11,19)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
(Zsolt 60,3)
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
(Csel 1,20)
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
(Róm 8,36)
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
(5Móz 32,30)
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
(Zsolt 79,4)
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
(Jer 24,9)
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
(Zsolt 74,10)
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
(Zsolt 22,27;70,5)
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
(Zsolt 23,4)
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
(Zsolt 51,20)
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
(Zsolt 139,4)
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
(Róm 8,36)
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
(Zsolt 7,7; Máté 8,25)
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
(Zsolt 40,15)
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
(Zsolt 119,25)
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
(Zsolt 25,11)
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150