30
Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
(2Sám 5,11)
Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.
(Zsolt 116,3.4;18,17-20)
Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.
(Zsolt 97,12)
Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.
(Ésa 54,7)
Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
(2Sám 5,10.12;Zsolt 104,29)
Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
(Zsolt 6,5.6;115,17)
Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
(Jer 49,4)
Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
(2Sám 15,30; Zsolt 18,44-50)
Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150