22
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
(Én 5,16)
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
(Máté 27,46; Márk 15,34)
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
(Jób 19,7)
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
(1Kir 9,3)
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
(Zsid 1,8)
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
(Zsolt 107,6)
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
(Ésa 53,2.3; Máté 27,39.40.43)
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
(Zsolt 109,24.25)
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
(Zsolt 42,4)
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
(Zsolt 71,6)
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
(Zsolt 31,15; Ésa 49,1)
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
(Józs 17,5; Ámós 4,4)
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
(Máté 27,22)
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
(Zsolt 40,13)
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
(Zsolt 32,4;102,4-6)
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
(Ján 19,18; Jel 1,7)
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
(Zsolt,22 8. 9.)
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
(Ján 19,23.24)
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
(Zsolt,22 17. Zsolt. 40,14.)
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
(Zsolt 58,7)
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
(Zsolt 116,12-14; Zsid 2,11.12)
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
(Zsolt 32,1;139,19.20)
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
(Zsolt 9,13;40,18)
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
(Zsolt 56,13.14)
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
(Zsolt,22 25. Ésa. 65,13.)
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
(Zsolt 72,11; Malak 1,11)
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
(Zsolt 24,1.2)
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
(Zsolt 110,2.3)
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
(Zsolt 69,37;102,29;Zsolt 52,11)
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150