Kis türelmet
1Mivel már sokan vállalkoztak arra, hogy elbeszéljék a körünkben beteljesedett eseményeket
2aszerint, ahogy ránk hagyományozták azok, akik kezdettől fogva szemtanúik voltak, és az ige szolgái lettek,
1Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: tartsanak népszámlálást az egész birodalomban.
2Ez az első népszámlálás akkor történt, amikor Szíria helytartója Quirinius volt.
1Tiberius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszaniasz volt;
2Annás és Kaifás főpapok idején Isten szólt Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
1Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vezette.
2Negyven napon át kísértette az ördög. Azokban a napokban semmit sem evett, de azután elfogta az éhség.
1Történt egyszer, hogy a Genezáreti-tó partján állt. Sokaság tolongott körülötte, hallgatták Isten igéjét.
2Meglátott két partra vont bárkát. A halászok már kiszálltak, és a hálóikat mosták.
1Az egyik szombaton gabonaföldeken ment át. Tanítványai kalászokat tépdestek. A tenyerükben szétmorzsolták, és ették.
2farizeusok közül némelyek így szóltak: – Miért tesztek olyat, ami szombaton tilos?
1Miután elmondott mindent, amit a népnek tanítani akart, bement Kafarnaumba.
2Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott.
1Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette Isten országának örömhírét. Vele volt a Tizenkettő
2és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét démon ment ki,
1Összehívta a Tizenkettőt. Erőt és hatalmat adott nekik minden démon fölött betegségek gyógyítására.
2Aztán elküldte őket, hogy hirdessék Isten országát, és gyógyítsanak.
1Ezek után az Úr kijelölt másik hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott.
2Így szólt hozzájuk: – Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!
1Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: – Uram, taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította a tanítványait!
2Ő ezt mondta nekik: – Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: „Atya, szenteltessék meg neved! Jöjjön el országod!
1Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majdnem eltaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak tanítványaihoz: – Óvakodjatok a farizeusok kovászától, a képmutatástól!
2Nincsen olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződnék, és olyan titok, ami ki ne tudódnék.
1Abban az időben jöttek néhányan, és hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette.
2Így válaszolt nekik: – Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ez történt velük?
1Amikor egyszer szombaton bement az egyik vezető farizeus házába étkezni, a farizeusok figyelték.
2Íme, egy vízkóros ember került elébe.
1A vámszedők és a bűnösök mind egyre jöttek Jézushoz, hogy hallgassák.
2A farizeusok és az írástudók viszont így zúgolódtak egymás között: – Ez bűnösöket fogad magához, és velük eszik.
1Majd szólt tanítványaihoz is: – Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát.
2Hívatta, és így szólt hozzá: „Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár!”
1Így szólt tanítványaihoz: – Lehetetlen, hogy bűnre vezető alkalmak ne történjenek; de jaj annak, aki által megtörténnek!
2Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék, mintsem egyet is bűnre vezessen a kicsinyek közül.
1Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.
2Ezt mondta: – Az egyik városban volt egy bíró. Istentől nem félt, az emberektől nem tartott.
1Ezután Jerikón haladt át.
2Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.
1Történt egy nap, hogy miközben a Templomban tanította a népet és hirdette az örömhírt, odajöttek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
2és megkérdezték tőle: – Mondd meg nekünk, miféle felhatalmazással cselekszel? Ki hatalmazott fel téged?
1Felemelte tekintetét, és látta, hogyan dobják a gazdagok áldozati adományaikat a perselybe.
2Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott be,
1Közeledett már a pászkának is nevezett ünnep, a kovásztalan kenyerek ünnepe.
2A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogy végezzenek vele, mert féltek a néptől.
1Ezután elindult az egész testület, és elvitték Pilátushoz.
2Így kezdték vádolni: – Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy fölkent király.
1De a hét első napján kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket.
2A követ a sírbolt elől elhengerítve találták.