22
Közeledett már a pászkának is nevezett ünnep, a kovásztalan kenyerek ünnepe.
A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogy végezzenek vele, mert féltek a néptől.
A Sátán megszállta Júdást, akit Kariótinak is neveztek, és egyike volt a Tizenkettőnek. Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükbe. Azok megörültek, és megegyeztek abban, hogy pénzt adnak neki. Ő elfogadta az egyezséget, és kereste a kedvező alkalmat, hogy a tömeg tudta nélkül a kezükre adhassa.
Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt. Elküldte Pétert és Jánost:
– Menjetek, és tegyétek meg az előkészületeket, hogy megünnepelhessük a pászkát!
– Mit szeretnél, hol készítsük elő? – kérdezték.
Ezt mondta nekik:
– Amikor beértek a városba, találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Kövessétek abba a házba, ahová bemegy, és mondjátok a ház urának: „A Mester ezt üzeni: »Hol van a szoba, ahol tanítványaimmal megünnepelhetem a húsvétot?«” Ő mutat majd nektek egy nagy, berendezett emeleti termet. Ott készítsétek elő!
Elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik, ők pedig előkészítették a húsvéti vacsorát.
Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, és ezt mondta nekik:
– Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megünnepeljem veletek ezt a húsvétot. Mert mondom nektek, hogy többé nem ünneplem meg, amíg el nem nyeri teljes jelentését Isten országában.
Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt:
– Vegyétek, és osszátok el magatok között, mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön Isten országa!
Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta:
– Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!
Ugyanígy, miután megvacsoráztak, fogta a kelyhet, és ezt mondta:
– E kehely az új szövetség az én vérem által, amely értetek ontatik. De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt az asztalon! Az Emberfia elmegy ugyan, amint rendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja!
Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet közülük, aki ezt meg fogja tenni. Ezután azon kezdtek veszekedni, hogy ki a legnagyobb közöttük. Ő így szólt hozzájuk:
– A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmat gyakorolnak felettük, jótevőknek hívatják magukat. Köztetek ilyesmi ne legyen! Hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki az élen jár, legyen olyan, mint aki szolgál. Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
Ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem megpróbáltatásaimban, ezért én rátok hagyom az országot, ahogy Atyám rám hagyta, hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve bíráskodjatok Izrael tizenkét törzse fölött.
Simon, Simon, íme, a Sátán elkért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én imádkoztam érted, hogy ki ne aludjék a hited. Ezért te, ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet!
Ő erre ezt mondta:
– Uram, kész vagyok veled menni a börtönbe és a halálba is!
– Mondom neked, Péter, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz engem.
Azután ezt mondta nekik:
– Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, miben szenvedtetek hiányt?
– Semmiben – mondták.
Ezt mondta nekik:
– Most azonban akinek van erszénye, vegye elő, s ugyanúgy a tarisznyát is! Akinek nincs kardja, adja el köpenyét, és vegyen! Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: Bűnösök közé sorolták. Mert ami meg van írva rólam, az most beteljesedik.
Erre így szóltak:
– Uram, íme, van itt két kard!
– Elég! – mondta nekik.
Azután kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére indult. Tanítványai is követték. Amikor odaért, ezt mondta nekik:
– Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
Azután mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott:
– Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd! [[ Angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette. Gyötrelmében még feszültebben imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.]] Amikor imádkozás után felkelt, és odament tanítványaihoz, a szomorúságtól alva találta őket. Ezt mondta nekik:
– Miért alszotok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
Miközben még beszélt, íme, tömeg érkezett, amelynek élén Júdás, a Tizenkettő egyike haladt. Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. Jézus így szólt hozzá:
– Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?
Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték:
– Uram, odavágjunk a karddal?
Egyikük rá is csapott a főpap szolgájára, és levágta annak jobb fülét. Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta:
– Hagyjátok abba!
És megérintve a fülét meggyógyította. Majd ezt mondta Jézus a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, akik azért jöttek, hogy elfogják:
– Úgy vonultatok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen. Amikor nap mint nap veletek voltam a Templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának órája.
Miután elfogták, elvitték, és bekísérték a főpap házába.
Péter távolról követte őket. Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt:
– Ez is vele volt!
Ő azonban tagadta:
– Asszony, nem ismerem!
Röviddel ezután másvalaki látta meg, és rászólt:
– Te is közülük való vagy!
– Ember, nem vagyok! – válaszolta Péter.
Körülbelül egy órával később még valaki erősködni kezdett:
– Bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való!
Péter így szólt:
– Ember, nem tudom, mit beszélsz!
Abban a pillanatban, amikor még beszélt, megszólalt a kakas. Ekkor az Úr megfordult, és rátekintett Péterre. Péter visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: „Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
Azok a férfiak, akik őrizték, gúnyolták és verték. Bekötötték a szemét, és ezt kérdezték tőle:
„Prófétálj! Ki ütött meg?” És sok más szidalmat is szórtak rá.
Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, bekísértették a nagytanács elé, s ezt mondták:
– Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk! Ezt mondta nekik:
– Ha megmondom nektek, nem hiszitek, ha pedig én kérdezlek titeket, nem válaszoltok. De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján.
Erre mindannyian ezt mondták:
– Akkor hát te vagy Isten Fia?!
– Ti mondjátok, hogy az vagyok – mondta nekik. Azok pedig ezt mondták:
– Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk az ő szájából.
A Sátán megszállta Júdást, akit Kariótinak is neveztek, és egyike volt a Tizenkettőnek. Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükbe. Azok megörültek, és megegyeztek abban, hogy pénzt adnak neki. Ő elfogadta az egyezséget, és kereste a kedvező alkalmat, hogy a tömeg tudta nélkül a kezükre adhassa.
Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt. Elküldte Pétert és Jánost:
– Menjetek, és tegyétek meg az előkészületeket, hogy megünnepelhessük a pászkát!
– Mit szeretnél, hol készítsük elő? – kérdezték.
Ezt mondta nekik:
– Amikor beértek a városba, találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Kövessétek abba a házba, ahová bemegy, és mondjátok a ház urának: „A Mester ezt üzeni: »Hol van a szoba, ahol tanítványaimmal megünnepelhetem a húsvétot?«” Ő mutat majd nektek egy nagy, berendezett emeleti termet. Ott készítsétek elő!
Elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik, ők pedig előkészítették a húsvéti vacsorát.
Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, és ezt mondta nekik:
– Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megünnepeljem veletek ezt a húsvétot. Mert mondom nektek, hogy többé nem ünneplem meg, amíg el nem nyeri teljes jelentését Isten országában.
Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt:
– Vegyétek, és osszátok el magatok között, mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön Isten országa!
Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta:
– Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!
Ugyanígy, miután megvacsoráztak, fogta a kelyhet, és ezt mondta:
– E kehely az új szövetség az én vérem által, amely értetek ontatik. De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt az asztalon! Az Emberfia elmegy ugyan, amint rendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja!
Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet közülük, aki ezt meg fogja tenni. Ezután azon kezdtek veszekedni, hogy ki a legnagyobb közöttük. Ő így szólt hozzájuk:
– A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmat gyakorolnak felettük, jótevőknek hívatják magukat. Köztetek ilyesmi ne legyen! Hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki az élen jár, legyen olyan, mint aki szolgál. Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
Ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem megpróbáltatásaimban, ezért én rátok hagyom az országot, ahogy Atyám rám hagyta, hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve bíráskodjatok Izrael tizenkét törzse fölött.
Simon, Simon, íme, a Sátán elkért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én imádkoztam érted, hogy ki ne aludjék a hited. Ezért te, ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet!
Ő erre ezt mondta:
– Uram, kész vagyok veled menni a börtönbe és a halálba is!
– Mondom neked, Péter, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz engem.
Azután ezt mondta nekik:
– Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, miben szenvedtetek hiányt?
– Semmiben – mondták.
Ezt mondta nekik:
– Most azonban akinek van erszénye, vegye elő, s ugyanúgy a tarisznyát is! Akinek nincs kardja, adja el köpenyét, és vegyen! Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: Bűnösök közé sorolták. Mert ami meg van írva rólam, az most beteljesedik.
Erre így szóltak:
– Uram, íme, van itt két kard!
– Elég! – mondta nekik.
Azután kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére indult. Tanítványai is követték. Amikor odaért, ezt mondta nekik:
– Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
Azután mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott:
– Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd! [[ Angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette. Gyötrelmében még feszültebben imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.]] Amikor imádkozás után felkelt, és odament tanítványaihoz, a szomorúságtól alva találta őket. Ezt mondta nekik:
– Miért alszotok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
Miközben még beszélt, íme, tömeg érkezett, amelynek élén Júdás, a Tizenkettő egyike haladt. Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. Jézus így szólt hozzá:
– Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?
Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték:
– Uram, odavágjunk a karddal?
Egyikük rá is csapott a főpap szolgájára, és levágta annak jobb fülét. Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta:
– Hagyjátok abba!
És megérintve a fülét meggyógyította. Majd ezt mondta Jézus a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, akik azért jöttek, hogy elfogják:
– Úgy vonultatok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen. Amikor nap mint nap veletek voltam a Templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának órája.
Miután elfogták, elvitték, és bekísérték a főpap házába.
Péter távolról követte őket. Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt:
– Ez is vele volt!
Ő azonban tagadta:
– Asszony, nem ismerem!
Röviddel ezután másvalaki látta meg, és rászólt:
– Te is közülük való vagy!
– Ember, nem vagyok! – válaszolta Péter.
Körülbelül egy órával később még valaki erősködni kezdett:
– Bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való!
Péter így szólt:
– Ember, nem tudom, mit beszélsz!
Abban a pillanatban, amikor még beszélt, megszólalt a kakas. Ekkor az Úr megfordult, és rátekintett Péterre. Péter visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: „Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
Azok a férfiak, akik őrizték, gúnyolták és verték. Bekötötték a szemét, és ezt kérdezték tőle:
„Prófétálj! Ki ütött meg?” És sok más szidalmat is szórtak rá.
Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, bekísértették a nagytanács elé, s ezt mondták:
– Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk! Ezt mondta nekik:
– Ha megmondom nektek, nem hiszitek, ha pedig én kérdezlek titeket, nem válaszoltok. De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján.
Erre mindannyian ezt mondták:
– Akkor hát te vagy Isten Fia?!
– Ti mondjátok, hogy az vagyok – mondta nekik. Azok pedig ezt mondták:
– Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk az ő szájából.