13
Abban az időben jöttek néhányan, és hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette.
Így válaszolt nekik:
– Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ez történt velük? Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian hasonlóképpen vesztek el! Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloámnál rádőlt a torony, és megölte őket, vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian ugyanúgy vesztek el!
Azután ezt a példázatot mondta:
– Egy embernek volt a szőlőjében egy fügefája. Kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: „Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért élősködjék itt a földön?” De az így válaszolt neki: „Uram, hagyd meg még ebben az évben! Körülásom, és megtrágyázom, hátha jövőre terem; ha pedig nem, akkor vágasd ki!”
Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. Íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve a betegség lelke lakott. Görnyedten járt, és nem tudott teljesen felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odaszólt, és ezt mondta neki:
– Asszony, megszabadultál betegségedből!
Rátette a kezét, mire az nyomban felegyenesedett, és dicsőítette Istent. A zsinagógai elöljáró azonban méltatlankodott, hogy Jézus szombaton gyógyított, és így szólt a jelenlévőkhöz:
– Hat nap van, amikor dolgozni kell! Azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne szombaton!
Az Úr így válaszolt neki:
– Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki, hogy megitassa? Ezt az asszonyt, Ábrahám lányát, akit tizennyolc éve tartott megkötözve a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a béklyóból szombaton?
Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, viszont az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket véghezvitt.
Azután így szólt:
– Mihez hasonló Isten országa, mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz, amit fogott egy ember, és elvetett a kertjében. Az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az ég madarai fészket raktak az ágain.
Majd ismét szólt:
– Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amit fogott egy asszony, és belekevert három mérő lisztbe, míg végül az egész megkelt.
Jeruzsálembe tartva városról városra, faluról falura mindenütt tanított.
Egyszer valaki ezt kérdezte tőle:
– Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek? Erre ő így felelt nekik:
– Igyekezzetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor felkel a ház ura, és bezárja az ajtót, megálltok majd kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: „Uram, nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszol majd nektek: „Nem tudom, honnét valók vagytok.” Akkor kezditek majd mondani: „Veled ettünk, ittunk, s az utcáinkon tanítottál.” Erre majd ezt mondja nektek: „Mondom nektek, nem tudom, honnét valók vagytok. Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!” Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és valamennyi prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnét. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában. Íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek!
Még abban az órában néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak:
– Menj, távozz innét, mert Heródes meg akar ölni!
– Menjetek – válaszolta –, mondjátok meg annak a rókának: „Íme, ma és holnap démonokat űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésem. Viszont ma, holnap és a következő napon tovább kell mennem, mert lehetetlen, hogy egy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.” Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam gyermekeidet összegyűjteni, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! Íme, házatok elhagyatott lesz. S mondom nektek, nem láttok engem addig, amíg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!
– Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ez történt velük? Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian hasonlóképpen vesztek el! Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloámnál rádőlt a torony, és megölte őket, vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian ugyanúgy vesztek el!
Azután ezt a példázatot mondta:
– Egy embernek volt a szőlőjében egy fügefája. Kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: „Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért élősködjék itt a földön?” De az így válaszolt neki: „Uram, hagyd meg még ebben az évben! Körülásom, és megtrágyázom, hátha jövőre terem; ha pedig nem, akkor vágasd ki!”
Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. Íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve a betegség lelke lakott. Görnyedten járt, és nem tudott teljesen felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odaszólt, és ezt mondta neki:
– Asszony, megszabadultál betegségedből!
Rátette a kezét, mire az nyomban felegyenesedett, és dicsőítette Istent. A zsinagógai elöljáró azonban méltatlankodott, hogy Jézus szombaton gyógyított, és így szólt a jelenlévőkhöz:
– Hat nap van, amikor dolgozni kell! Azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne szombaton!
Az Úr így válaszolt neki:
– Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki, hogy megitassa? Ezt az asszonyt, Ábrahám lányát, akit tizennyolc éve tartott megkötözve a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a béklyóból szombaton?
Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, viszont az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket véghezvitt.
Azután így szólt:
– Mihez hasonló Isten országa, mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz, amit fogott egy ember, és elvetett a kertjében. Az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az ég madarai fészket raktak az ágain.
Majd ismét szólt:
– Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amit fogott egy asszony, és belekevert három mérő lisztbe, míg végül az egész megkelt.
Jeruzsálembe tartva városról városra, faluról falura mindenütt tanított.
Egyszer valaki ezt kérdezte tőle:
– Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek? Erre ő így felelt nekik:
– Igyekezzetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor felkel a ház ura, és bezárja az ajtót, megálltok majd kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: „Uram, nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszol majd nektek: „Nem tudom, honnét valók vagytok.” Akkor kezditek majd mondani: „Veled ettünk, ittunk, s az utcáinkon tanítottál.” Erre majd ezt mondja nektek: „Mondom nektek, nem tudom, honnét valók vagytok. Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!” Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és valamennyi prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnét. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában. Íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek!
Még abban az órában néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak:
– Menj, távozz innét, mert Heródes meg akar ölni!
– Menjetek – válaszolta –, mondjátok meg annak a rókának: „Íme, ma és holnap démonokat űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésem. Viszont ma, holnap és a következő napon tovább kell mennem, mert lehetetlen, hogy egy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.” Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam gyermekeidet összegyűjteni, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! Íme, házatok elhagyatott lesz. S mondom nektek, nem láttok engem addig, amíg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!