6
Az egyik szombaton gabonaföldeken ment át. Tanítványai kalászokat tépdestek. A tenyerükben szétmorzsolták, és ették.
farizeusok közül némelyek így szóltak:
– Miért tesztek olyat, ami szombaton tilos?
Jézus így válaszolt nekik:
– Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? Hogy bement Isten házába, fogta a felajánlott kenyereket, evett, s azoknak is adott, akik vele voltak, bár ezekből csak a papoknak volt szabad enniük?
Még ezt is mondta nekik:
– Az Emberfia ura a szombatnak.
Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze béna volt. Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják. Ő azonban – mivel ismerte gondolataikat – ezt mondta a béna kezű embernek:
– Kelj fel, és állj középre!
Az felkelt, és odaállt. Jézus pedig így szólt hozzájuk:
– Kérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? –
És mindnyájukat végigmérve így szólt a beteghez:
– Nyújtsd ki a kezedet!
Az kinyújtotta, és gyógyult volt a keze. Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás közt, hogy mit tegyenek Jézussal.
Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az éjszakát átvirrasztva imádkozott Istenhez. Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett: Simont, akit Péternek hívott, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveztek, Júdást, Jakab fiát, és a Karióti Júdást, aki árulóvá lett.
Azután velük együtt lement a hegyről, és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, s a tengerpartról, Tiruszból és Szidónból. Azért jöttek, hogy hallgassák, s hogy meggyógyuljanak betegségeikből. Azok is meggyógyultak, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész sokaság igyekezett megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Ő pedig tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt:
– Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek Isten országa! Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd jóllaktok! Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok! Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek és gyaláznak benneteket, és mint gonosztevőt feljelentenek az Emberfia miatt!
Örüljetek azon a napon, és perdüljetek táncra! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, hiszen ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.
De jaj nektek, gazdagok! Már megkaptátok vigasztalásotokat. Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok! Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, hiszen ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!
Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket! Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is; és aki elveszi köpenyedet, hadd vigye az ingedet is! Mindenkinek, aki kér tőled, adj; és attól, aki elveszi, ami a tiéd, ne követeld vissza!
Amint szeretnétek, hogy veletek bánjanak az emberek, ti is úgy bánjatok velük! Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi az érdemetek? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár. Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte! Nagy lesz akkor jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.
Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas! Ne bíráskodjatok, és nem lesz bíráskodás fölöttetek! Ne ítéljetek el senkit, és titeket sem ítélnek el! Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak! Adjatok, és adnak nektek! Bőséges, megtömött és túlcsorduló mértékkel adnak majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek.
Példázatot is mondott nekik:
– Vezethet vak vakot? Nem esnek mind a ketten gödörbe? A tanítvány nem áll a mester fölött. Ha mindent megtanult, olyan lesz, mint a mestere.
Miért nézed a szálkát testvéred szemében? A saját szemedben miért nem veszed észre a gerendát? Hogyan mondhatod testvérednek: „Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát!” –, mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből!
Nem jó fa az, amelyik értéktelen gyümölcsöt terem; és viszont: nem értéktelen fa az, amelyik jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Tüskebokorról nem szednek fügét, és csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből jót hoz elő. A gonosz ember a gonoszból gonoszat. Mert amivel csordultig van a szív, azt mondja a száj.
Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!”, ha nem teszitek, amit mondok? Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, s hallgatja szavaimat, és azok szerint cselekszik. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és sziklára alapozott. Amikor árvíz jött, a folyó rázúdult a házra, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki pedig hallja szavaimat, de nem azok szerint cselekszik, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre épített házat. Rázúdult a folyó, a ház azonnal összeomlott, és nagy romhalmaz lett belőle.
– Miért tesztek olyat, ami szombaton tilos?
Jézus így válaszolt nekik:
– Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? Hogy bement Isten házába, fogta a felajánlott kenyereket, evett, s azoknak is adott, akik vele voltak, bár ezekből csak a papoknak volt szabad enniük?
Még ezt is mondta nekik:
– Az Emberfia ura a szombatnak.
Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze béna volt. Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják. Ő azonban – mivel ismerte gondolataikat – ezt mondta a béna kezű embernek:
– Kelj fel, és állj középre!
Az felkelt, és odaállt. Jézus pedig így szólt hozzájuk:
– Kérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? –
És mindnyájukat végigmérve így szólt a beteghez:
– Nyújtsd ki a kezedet!
Az kinyújtotta, és gyógyult volt a keze. Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás közt, hogy mit tegyenek Jézussal.
Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az éjszakát átvirrasztva imádkozott Istenhez. Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett: Simont, akit Péternek hívott, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveztek, Júdást, Jakab fiát, és a Karióti Júdást, aki árulóvá lett.
Azután velük együtt lement a hegyről, és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, s a tengerpartról, Tiruszból és Szidónból. Azért jöttek, hogy hallgassák, s hogy meggyógyuljanak betegségeikből. Azok is meggyógyultak, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész sokaság igyekezett megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Ő pedig tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt:
– Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek Isten országa! Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd jóllaktok! Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok! Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek és gyaláznak benneteket, és mint gonosztevőt feljelentenek az Emberfia miatt!
Örüljetek azon a napon, és perdüljetek táncra! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, hiszen ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.
De jaj nektek, gazdagok! Már megkaptátok vigasztalásotokat. Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok! Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, hiszen ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!
Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket! Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is; és aki elveszi köpenyedet, hadd vigye az ingedet is! Mindenkinek, aki kér tőled, adj; és attól, aki elveszi, ami a tiéd, ne követeld vissza!
Amint szeretnétek, hogy veletek bánjanak az emberek, ti is úgy bánjatok velük! Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi az érdemetek? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár. Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte! Nagy lesz akkor jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.
Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas! Ne bíráskodjatok, és nem lesz bíráskodás fölöttetek! Ne ítéljetek el senkit, és titeket sem ítélnek el! Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak! Adjatok, és adnak nektek! Bőséges, megtömött és túlcsorduló mértékkel adnak majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek.
Példázatot is mondott nekik:
– Vezethet vak vakot? Nem esnek mind a ketten gödörbe? A tanítvány nem áll a mester fölött. Ha mindent megtanult, olyan lesz, mint a mestere.
Miért nézed a szálkát testvéred szemében? A saját szemedben miért nem veszed észre a gerendát? Hogyan mondhatod testvérednek: „Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát!” –, mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből!
Nem jó fa az, amelyik értéktelen gyümölcsöt terem; és viszont: nem értéktelen fa az, amelyik jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Tüskebokorról nem szednek fügét, és csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből jót hoz elő. A gonosz ember a gonoszból gonoszat. Mert amivel csordultig van a szív, azt mondja a száj.
Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!”, ha nem teszitek, amit mondok? Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, s hallgatja szavaimat, és azok szerint cselekszik. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és sziklára alapozott. Amikor árvíz jött, a folyó rázúdult a házra, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki pedig hallja szavaimat, de nem azok szerint cselekszik, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre épített házat. Rázúdult a folyó, a ház azonnal összeomlott, és nagy romhalmaz lett belőle.