Kis türelmet
1Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér Isten korintusi egyházának és mindazoknak a szenteknek, akik Akhaiában vannak:
2kegyelem néktek és béke Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
1Arra a döntésre jutottam tehát, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúan.
2Hiszen ha én elszomorítalak titeket, akkor ki vidámít fel engem? Biztos, hogy nem az, akit én elszomorítok.
1Kezdjük ismét önmagunkat ajánlgatni? Vagy szükségünk van – mint némelyeknek – hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre?
2Ti vagytok a levelünk, amely be van írva szívünkbe, s amit ismer és olvas minden ember.
1Ezért, mivel Isten irgalmából ez a szolgálatunk, nem hátrálunk meg.
2Ellenkezőleg, mi elvetettük a szégyenletes ármánykodást, nem cselekszünk ravaszkodva, és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten színe előtt.
1Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk összeomlik, Istentől kapunk örök hajlékot a mennyben, amelyet nem emberkéz alkotott.
2Ezért sóhajtozunk e földi sátorban arra vágyakozva, hogy felölthessük rá mennyből való hajlékunkat,
1Az ő munkatársaiként buzdítunk hát benneteket: ne maradjon hiábavaló Isten kegyelme, amit befogadtatok!
2Amint ő mondja: A kedvező időben meghallgattalak, s az üdvösség napján megsegítettelek . Íme, most van a legkedvezőbb idő; íme, most van az üdvösség napja!
1Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!
2Adjatok helyet nekünk a szívetekben! Senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem károsítottunk, senkit meg nem csaltunk.
1Hírt adunk nektek, testvérek, Isten kegyelméről, amelyet Makedónia egyházainak adott.
2Arról, hogy a nyomorúság számos próbatétele között túláradó örömük és nyomasztó szegénységük a nagylelkűség bőséges gazdagságává változott.
1A szentek szolgálatáról fölösleges írnom nektek.
2Hiszen ismerem készségeteket, amelyért dicsekszem veletek a makedónoknak, hogy Akhaia tavaly óta készen áll, és a ti buzgóságotok ösztönzőleg hatott legtöbbjükre.
1Én magam, Pál, Krisztus szelídségére és gyöngédségére kérlek titeket; én, aki szemtől szemben, úgymond, hatástalan vagyok közöttetek, viszont távollétemben erélyes hozzátok;
2kérlek titeket, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen erélyesnek lennem, és azzal a magabiztossággal fellépnem, amellyel, úgy gondolom, bátran fel fogok lépni azokkal szemben, akik úgy vélik, hogy mi test szerint – csupán emberi szempontokat szem előtt tartva – élünk.
1Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget! Viseljetek el engem!
2Mert a féltékenyen szerető Isten féltékenységével szeretlek titeket, ugyanis eljegyeztelek titeket egy férfival, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé.
1Dicsekedni kell, bár a dicsekvés nem használ. Rátérek hát az Úrtól kapott látomásokra és kinyilatkoztatásokra.
2Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom; testen kívül, nem tudom; Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig.
1Most harmadszor megyek hozzátok: Két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vádat!
2Mint másodszori ottlétemkor előre megmondtam, és most távollétemben is előre mondom azoknak, akik előzőleg vétkeztek, de a többieknek is: ha még egyszer eljövök, nem leszek kíméletes;