23
Ezután elindult az egész testület, és elvitték Pilátushoz.
Így kezdték vádolni:
– Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy fölkent király.
Pilátus megkérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya?
– Te mondod – válaszolta.
Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz:
– Semmi ítéletre méltót nem találok ebben az emberben.
De azok erősködtek:
– Tanításával egész Júdeában fellázítja a népet. Galileában kezdte, s most itt van.
Pilátus ezt hallva megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember. Amikor pedig megtudta, hogy Heródes joghatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy majd valami csodajelet művel az ő szeme láttára. Hosszan kérdezgette, de ő semmit sem válaszolt neki. Ott voltak a főpapok és az írástudók is, és hevesen vádolták. Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetéssel bánt vele. Kigúnyolta, majd fényes ruhába öltöztetve küldte vissza Pilátushoz. Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötött. Előtte ugyanis ellenségek voltak.
Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, és így szólt hozzájuk:
– Ezt az embert azzal hoztátok elém, hogy félrevezeti a népet. Íme, én előttetek hallgattam ki, és nem találtam ítéletre méltónak ezt az embert egyetlenegy dologban sem, amivel vádoljátok. De még Heródes sem, hiszen visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el. Megkorbácsoltatom, és szabadon bocsátom. 17[] Erre valamennyien egyszerre kiáltották:
– Halál rá! Barabást bocsásd el nekünk!
Ez utóbbit a városban történt lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe. Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust. De ezek kiáltoztak:
– Feszítsd meg, feszítsd meg őt!
Ő azonban harmadszor is ezt mondta nekik:
– De hát mi rosszat tett? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő vétket. Megkorbácsoltatom, és szabadon bocsátom.
De azok hangos kiáltásokkal egyre csak kérték, hogy feszítse meg. És kiáltozásuk győzött.
Pilátus úgy döntött, hogy legyen meg, amit kérnek. Szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
Amikor elvezették, megragadtak egy bizonyos cirenei Simont, aki épp a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
A nép és az asszonyok nagy sokasága követte. A mellüket verték, és siratták Jézust. Ő feléjük fordulva ezt mondta:
– Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok! Mert jönnek napok, amikor majd ezt mondják: „Boldogok a meddők; az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!” Akkor majd így szólnak a hegyeknek: „Essetek ránk!”; és a halmokhoz: „Borítsatok el minket!” Mert ha ezt teszik a zöldellő fával, mi lesz a szárazzal?
Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket.
Amikor a Koponyának nevezett helyre értek, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket. Az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. [[ Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”]] Sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.
A nép ott állt, és nézte. A főemberek pedig így csúfolták: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő Isten kiválasztott Messiása!” Kigúnyolták a katonák is. Odamentek hozzá, silány bort vittek neki, és így szóltak: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!” Felirat is volt a feje fölött:
„Ez a zsidók királya.” A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta:
– Te vagy a Messiás, nem? Mentsd meg magadat és minket is!
De a másik megrótta:
– Nem féled Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.
Majd így szólt:
– Jézus, emlékezz meg rólam, amikor országodba jutsz!
Ő így felelt:
– Bizony, mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.
Már majdnem dél volt. Sötétség lett az egész földön délután három óráig, mert a nap elhomályosodott. A Templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkem! Ezekkel a szavakkal meghalt.
Amikor a százados látta, mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: „Ez az ember valóban igaz volt.” Az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, a mellét verve tért haza.
Ismerősei pedig mindnyájan, és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.
Volt egy Arimateából, a júdeaiak egyik városából való, József nevű ember, a nagytanács tagja, derék és igaz férfi, aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, és aki maga is várta Isten országát. Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt. Az előkészület napja volt, és már majdnem megkezdődött a szombat.
Elkísérték őt az asszonyok, akik vele együtt jöttek Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el a testét. Aztán visszatértek, illatszereket és keneteket készítettek. A szombati nyugalmat megtartották a parancsolat szerint.
– Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy fölkent király.
Pilátus megkérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya?
– Te mondod – válaszolta.
Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz:
– Semmi ítéletre méltót nem találok ebben az emberben.
De azok erősködtek:
– Tanításával egész Júdeában fellázítja a népet. Galileában kezdte, s most itt van.
Pilátus ezt hallva megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember. Amikor pedig megtudta, hogy Heródes joghatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy majd valami csodajelet művel az ő szeme láttára. Hosszan kérdezgette, de ő semmit sem válaszolt neki. Ott voltak a főpapok és az írástudók is, és hevesen vádolták. Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetéssel bánt vele. Kigúnyolta, majd fényes ruhába öltöztetve küldte vissza Pilátushoz. Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötött. Előtte ugyanis ellenségek voltak.
Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, és így szólt hozzájuk:
– Ezt az embert azzal hoztátok elém, hogy félrevezeti a népet. Íme, én előttetek hallgattam ki, és nem találtam ítéletre méltónak ezt az embert egyetlenegy dologban sem, amivel vádoljátok. De még Heródes sem, hiszen visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el. Megkorbácsoltatom, és szabadon bocsátom. 17[] Erre valamennyien egyszerre kiáltották:
– Halál rá! Barabást bocsásd el nekünk!
Ez utóbbit a városban történt lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe. Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust. De ezek kiáltoztak:
– Feszítsd meg, feszítsd meg őt!
Ő azonban harmadszor is ezt mondta nekik:
– De hát mi rosszat tett? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő vétket. Megkorbácsoltatom, és szabadon bocsátom.
De azok hangos kiáltásokkal egyre csak kérték, hogy feszítse meg. És kiáltozásuk győzött.
Pilátus úgy döntött, hogy legyen meg, amit kérnek. Szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
Amikor elvezették, megragadtak egy bizonyos cirenei Simont, aki épp a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
A nép és az asszonyok nagy sokasága követte. A mellüket verték, és siratták Jézust. Ő feléjük fordulva ezt mondta:
– Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok! Mert jönnek napok, amikor majd ezt mondják: „Boldogok a meddők; az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!” Akkor majd így szólnak a hegyeknek: „Essetek ránk!”; és a halmokhoz: „Borítsatok el minket!” Mert ha ezt teszik a zöldellő fával, mi lesz a szárazzal?
Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket.
Amikor a Koponyának nevezett helyre értek, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket. Az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. [[ Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”]] Sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.
A nép ott állt, és nézte. A főemberek pedig így csúfolták: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő Isten kiválasztott Messiása!” Kigúnyolták a katonák is. Odamentek hozzá, silány bort vittek neki, és így szóltak: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!” Felirat is volt a feje fölött:
„Ez a zsidók királya.” A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta:
– Te vagy a Messiás, nem? Mentsd meg magadat és minket is!
De a másik megrótta:
– Nem féled Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.
Majd így szólt:
– Jézus, emlékezz meg rólam, amikor országodba jutsz!
Ő így felelt:
– Bizony, mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.
Már majdnem dél volt. Sötétség lett az egész földön délután három óráig, mert a nap elhomályosodott. A Templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkem! Ezekkel a szavakkal meghalt.
Amikor a százados látta, mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: „Ez az ember valóban igaz volt.” Az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, a mellét verve tért haza.
Ismerősei pedig mindnyájan, és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.
Volt egy Arimateából, a júdeaiak egyik városából való, József nevű ember, a nagytanács tagja, derék és igaz férfi, aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, és aki maga is várta Isten országát. Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt. Az előkészület napja volt, és már majdnem megkezdődött a szombat.
Elkísérték őt az asszonyok, akik vele együtt jöttek Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el a testét. Aztán visszatértek, illatszereket és keneteket készítettek. A szombati nyugalmat megtartották a parancsolat szerint.
Jegyzetek
23,17 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.