Kis türelmet
1Pál, Krisztus Jézus rabszolgája, apostol meghívás révén, kiválasztott Isten evangéliumáért –
2amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért,
1Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más fölött ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel!
2Tudjuk, hogy Isten ítélete igazságos azokkal, akik ilyeneket cselekszenek.
1Akkor hát mi a zsidó előnye, és mi a körülmetélés haszna?
2Minden szempontból sok. Először is, Isten igéi rájuk lettek bízva.
1Mit mondjunk hát, mit ért el Ábrahám, test szerinti ősatyánk?
2Ha Ábrahám cselekedetek alapján igazult meg, akkor van mivel dicsekednie. De nem Isten előtt.
1Minthogy a hit révén megigazultunk, békében vagyunk Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által.
2Általa kaptunk a hitben szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben szilárdan állunk, és dicsekszünk azzal a reménnyel, hogy részesülünk Isten dicsőségében.
1Mit mondjunk tehát? Maradjunk meg a bűnben, hogy sokasodjék a kegyelem?
2Szó sincs róla! Mi, akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?
1Nem tudjátok, testvérek – a Törvény ismerőihez szólok –, hogy a Törvény addig uralkodik az emberen, amíg él?
2A férjes asszonyt például, amíg él a férje, a Törvény hozzá köti; de ha férje meghal, fel van mentve a Törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte.
1Nincs tehát most már semmiféle ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.
2Ugyanis az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.
1Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélekben:
2nagy az én szomorúságom, és nem szűnik a fájdalom szívemben.
1Testvérek, szívem vágya és Istenhez forduló imám értük van, hogy üdvözüljenek.
2Tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint.
1Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből.
2Isten nem vetette el a népét, amelyet előre ismert. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Istenhez fordul Izrael ellen:
1Tehát Isten irgalmára kérlek titeket, testvérek, ajánljátok testeteket élő, szent és kedves áldozatul Istennek. Ez a hozzátok illő istentisztelet.
2Ne igazodjatok e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi a jó, a neki tetsző és a tökéletes!
1Minden ember engedelmeskedjék a fölöttes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől; ami hatalom pedig van, az Istentől rendeltetett!
2Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, Isten rendelése ellen lázad. A lázadók pedig ítéletet vonnak magukra.
1A hitben erőtlent fogadjátok el anélkül, hogy meggyőződésével vitába szállnátok!
2Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen meg csak zöldségfélét eszik.
1Nekünk, erőseknek kötelességünk, hogy az erőtlenek gyöngeségeit hordozzuk, és ne a magunk tetszését keressük.
2Mindegyikünk keresse felebarátja tetszését annak javára és épülésére!
1Ajánlom nektek nővérünket, Phébét, aki a kenkreai egyház szolgája:
2fogadjátok őt az Úrban a szentekhez méltóan, és legyetek a segítségére, bármilyen ügyben lenne szüksége rátok, mert ő is sokaknak pártfogója lett – nekem is.