10
Ezek után az Úr kijelölt másik hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk:
– Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába! Menjetek! Íme, úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben senkit se köszöntsetek! Amikor beléptek egy házba, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha a béke fia lakik ott, rászáll békétek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban! Egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére! Ne járjatok házról házra! Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek! Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elérkezett hozzátok Isten országa.” Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: „Letöröljük még a port is, ami városotokból lábunkra tapadt! De tudjátok meg, közel van Isten országa!” Mondom nektek: Szodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak.
Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna. De Tirusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek. S te, Kafarnaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig süllyedsz!
Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el. Aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött engem.
A hetvenkét tanítvány örvendezve tért vissza:
– Uram, még a démonok is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!
Ő pedig ezt mondta nekik:
– Láttam a Sátánt villámként lezuhanni az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben!
Abban az órában Szentlélekkel telve így ujjongott: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent nekem adott, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.”
Aztán tanítványaihoz fordult, és félrevonva őket ezt mondta:
– Boldog az a szem, amelyik látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg.
Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt:
– Mester, mit kell tennem, hogy részem legyen az örök életben?
Így felelt neki:
– A Törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?
Az így válaszolt:
– Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat!
– Helyesen feleltél – mondta neki. – Tedd ezt, és élni fogsz!
Az viszont igazolni akarta magát, és ezt mondta Jézusnak:
– És ki az én felebarátom?
Jézus értette a kérdést, és válaszolt:
– Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezébe került, akik elvették ruháit, megverték, azután félholtan otthagyták, és elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton Jeruzsálemből, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy levita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, a másik oldalon továbbment. Egy úton lévő szamaritánus pedig, amikor odaért és meglátta, megszánta. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte őket. Aztán feltette a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: „Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.” E három közül mit gondolsz, melyik lett felebarátja a rablók kezébe esett embernek?
– Az, aki irgalmas volt hozzá – válaszolta. Jézus erre ezt mondta neki:
– Menj, te is cselekedj hasonlóképpen!
Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony vendégül látta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta szavát. Mártát pedig teljesen lefoglalta a sokféle teendő. Ezért odajött, és így szólt:
– Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a teendőkkel? Mondd hát neki, hogy segítsen!
Az Úr azonban így felelt neki:
– Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig csak egyetlen dolog fontos. Mária a jobbik részt választotta, amit nem vehetnek el tőle.
– Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába! Menjetek! Íme, úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben senkit se köszöntsetek! Amikor beléptek egy házba, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha a béke fia lakik ott, rászáll békétek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban! Egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére! Ne járjatok házról házra! Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek! Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elérkezett hozzátok Isten országa.” Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: „Letöröljük még a port is, ami városotokból lábunkra tapadt! De tudjátok meg, közel van Isten országa!” Mondom nektek: Szodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak.
Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna. De Tirusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek. S te, Kafarnaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig süllyedsz!
Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el. Aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött engem.
A hetvenkét tanítvány örvendezve tért vissza:
– Uram, még a démonok is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!
Ő pedig ezt mondta nekik:
– Láttam a Sátánt villámként lezuhanni az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben!
Abban az órában Szentlélekkel telve így ujjongott: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent nekem adott, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.”
Aztán tanítványaihoz fordult, és félrevonva őket ezt mondta:
– Boldog az a szem, amelyik látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg.
Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt:
– Mester, mit kell tennem, hogy részem legyen az örök életben?
Így felelt neki:
– A Törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?
Az így válaszolt:
– Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat!
– Helyesen feleltél – mondta neki. – Tedd ezt, és élni fogsz!
Az viszont igazolni akarta magát, és ezt mondta Jézusnak:
– És ki az én felebarátom?
Jézus értette a kérdést, és válaszolt:
– Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezébe került, akik elvették ruháit, megverték, azután félholtan otthagyták, és elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton Jeruzsálemből, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy levita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, a másik oldalon továbbment. Egy úton lévő szamaritánus pedig, amikor odaért és meglátta, megszánta. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte őket. Aztán feltette a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: „Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.” E három közül mit gondolsz, melyik lett felebarátja a rablók kezébe esett embernek?
– Az, aki irgalmas volt hozzá – válaszolta. Jézus erre ezt mondta neki:
– Menj, te is cselekedj hasonlóképpen!
Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony vendégül látta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta szavát. Mártát pedig teljesen lefoglalta a sokféle teendő. Ezért odajött, és így szólt:
– Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a teendőkkel? Mondd hát neki, hogy segítsen!
Az Úr azonban így felelt neki:
– Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig csak egyetlen dolog fontos. Mária a jobbik részt választotta, amit nem vehetnek el tőle.