5
Történt egyszer, hogy a Genezáreti-tó partján állt. Sokaság tolongott körülötte, hallgatták Isten igéjét.
Meglátott két partra vont bárkát. A halászok már kiszálltak, és a hálóikat mosták.
Beszállt az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, és megkérte, vigye egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a bárkából tanította a sokaságot.
Amikor abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak:
– Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat!
Simon így felelt:
– Mester, egész éjszaka keményen dolgoztunk, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra kivetem a hálókat.
Amikor ezt megtették, oly sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik. Intettek hát társaiknak, akik a másik bárkában voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek. Azok odamentek, és annyira megtöltötték mind a két bárkát, hogy azok már-már elsüllyedtek. Ezt látva Simon Péter leborult Jézus lába elé, és így szólt:
– Menj el tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok!
Rémület fogta el ugyanis őt és azokat, akik vele voltak a halfogásnál. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz:
– Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!
Erre kivonták a bárkákat a partra, és mindent otthagyva követték.
Történt pedig, hogy amikor az egyik városban egy leprával borított ember meglátta őt, arcra borult, és kérte:
– Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.
Erre kinyújtotta a kezét, megérintette, és így szólt:
– Akarom, tisztulj meg!
És azonnal letisztult róla a lepra. Megparancsolta neki, hogy senkinek se mondja el:
– Menj, mutasd meg magad a papnak, és tisztulásodért vidd el áldozatodat, ahogy Mózes elrendelte, bizonyságul számukra!
A híre egyre jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. Ő azonban vissza szokott húzódni, hogy imádkozzék.
Amikor az egyik nap tanított, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók, akik Galilea és Júdea valamennyi falujából, illetve Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította. És íme, férfiak egy béna embert hoztak az ágyán, és be akarták vinni, hogy elébe tegyék. Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és cserepeket leszedve eresztették le ágyastul Jézus elé. Hitük láttán így szólt:
– Barátom, megbocsáttattak bűneid.
Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: „Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?” Jézus kitalálta gondolataikat, s így válaszolt nekik:
– Miről tanakodtok szívetekben? Mi könnyebb? Ezt mondani: „Megbocsáttattak bűneid”, vagy pedig ezt: „Kelj fel és járj”!? De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön: mondom neked – így szólt a bénához –, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!
Ez szemük láttára azonnal felkelt. Fogta a fekhelyét, és Istent dicsőítve hazament. Ámulat fogta el mindnyájukat. Dicsőítették Istent, és félelemmel telve ezt mondták: „Ma hihetetlen dolgokat láttunk!”
Ezután kiment. Meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az otthagyott mindent, felkelt, és követte. Lévi nagy vendégséget készített neki a házában, és nagy sokaság volt ott. Vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. A farizeusok és a közülük való írástudók zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak:
– Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel együtt?
Jézus így válaszolt nekik:
– Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.
Azok ezt mondták neki:
– János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak. Ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid pedig esznek és isznak.
Jézus így válaszolt:
– Rá tudjátok venni a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt. Azokban a napokban majd böjtölni fognak.
Egy példázatot is mondott nekik:
– Senki sem tép ki új ruhából foltot, hogy régi ruhára varrja, mert így az új is elszakad. Az új ruhából való folt nem illik a régihez. Senki sem tölt újbort régi tömlőkbe, mert az újbor szétrepeszti a tömlőket, elfolyik, és a tömlők is tönkremennek. Újbor új tömlőkbe való! Aki óbort ivott, nem akar újat, mert ezt mondja: „Jobb az óbor!”
– Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat!
Simon így felelt:
– Mester, egész éjszaka keményen dolgoztunk, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra kivetem a hálókat.
Amikor ezt megtették, oly sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik. Intettek hát társaiknak, akik a másik bárkában voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek. Azok odamentek, és annyira megtöltötték mind a két bárkát, hogy azok már-már elsüllyedtek. Ezt látva Simon Péter leborult Jézus lába elé, és így szólt:
– Menj el tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok!
Rémület fogta el ugyanis őt és azokat, akik vele voltak a halfogásnál. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz:
– Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!
Erre kivonták a bárkákat a partra, és mindent otthagyva követték.
Történt pedig, hogy amikor az egyik városban egy leprával borított ember meglátta őt, arcra borult, és kérte:
– Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.
Erre kinyújtotta a kezét, megérintette, és így szólt:
– Akarom, tisztulj meg!
És azonnal letisztult róla a lepra. Megparancsolta neki, hogy senkinek se mondja el:
– Menj, mutasd meg magad a papnak, és tisztulásodért vidd el áldozatodat, ahogy Mózes elrendelte, bizonyságul számukra!
A híre egyre jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. Ő azonban vissza szokott húzódni, hogy imádkozzék.
Amikor az egyik nap tanított, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók, akik Galilea és Júdea valamennyi falujából, illetve Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította. És íme, férfiak egy béna embert hoztak az ágyán, és be akarták vinni, hogy elébe tegyék. Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és cserepeket leszedve eresztették le ágyastul Jézus elé. Hitük láttán így szólt:
– Barátom, megbocsáttattak bűneid.
Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: „Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?” Jézus kitalálta gondolataikat, s így válaszolt nekik:
– Miről tanakodtok szívetekben? Mi könnyebb? Ezt mondani: „Megbocsáttattak bűneid”, vagy pedig ezt: „Kelj fel és járj”!? De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön: mondom neked – így szólt a bénához –, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!
Ez szemük láttára azonnal felkelt. Fogta a fekhelyét, és Istent dicsőítve hazament. Ámulat fogta el mindnyájukat. Dicsőítették Istent, és félelemmel telve ezt mondták: „Ma hihetetlen dolgokat láttunk!”
Ezután kiment. Meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az otthagyott mindent, felkelt, és követte. Lévi nagy vendégséget készített neki a házában, és nagy sokaság volt ott. Vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. A farizeusok és a közülük való írástudók zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak:
– Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel együtt?
Jézus így válaszolt nekik:
– Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.
Azok ezt mondták neki:
– János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak. Ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid pedig esznek és isznak.
Jézus így válaszolt:
– Rá tudjátok venni a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt. Azokban a napokban majd böjtölni fognak.
Egy példázatot is mondott nekik:
– Senki sem tép ki új ruhából foltot, hogy régi ruhára varrja, mert így az új is elszakad. Az új ruhából való folt nem illik a régihez. Senki sem tölt újbort régi tömlőkbe, mert az újbor szétrepeszti a tömlőket, elfolyik, és a tömlők is tönkremennek. Újbor új tömlőkbe való! Aki óbort ivott, nem akar újat, mert ezt mondja: „Jobb az óbor!”