19
Ezután Jerikón haladt át.
Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.
Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén nem láthatta a tömegtől.
Előrefutott hát, és felmászott egy szikomorfára, hogy lássa, ugyanis arra kellett elmennie.
Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá:
– Zakeus, gyere le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom!
Sietve lement, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak:
– Bűnös embernél szállt meg.
Zakeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak:
– Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam, a négyszeresét adom neki vissza.
Jézus ezt mondta neki:
– Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.
Mivel hallgatták, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Jeruzsálemhez, és úgy vélték, hogy Isten országa azonnal meg fog jelenni. Így szólt tehát:
– Egy nemesember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza. Hívatta tíz szolgáját, és átadott nekik tíz minát. Azt mondta nekik: „Forgassátok ezt a pénzt, amíg vissza nem jövök!” Honfitársai azonban gyűlölték, ezért küldöttséget menesztettek a nyomába: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.” Amikor azonban megszerezte a királyi méltóságot, visszatért, s magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, mekkora nyereséget szereztek. Jött az első, és így szólt: „Uram, minád tíz minát szerzett.” Erre így szólt: „Jól van, derék szolgám. Mivel megbízható voltál egy csekélységben, legyen hatalmad tíz város fölött.” Jött a második, és így szólt: „Uram, minád öt minát szerzett.” Ehhez így szólt: „Uralkodj te is öt városon!” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a minád. Kendőbe kötve őriztem. Féltem ugyanis tőled, mivel szigorú ember vagy: azt is felveszed, amit be nem fektettél, és learatod, amit nem vetettél el.” Ekkor így szólt hozzá: „A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok, hogy felveszem, amit nem fektettem be, és learatom, amit nem vetettem el? Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltóknak, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza?” Az ott állóknak ezt mondta:
„Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van!” Mire ezt mondták neki: „Uram, tíz minája van!” De ő így válaszolt: „Mondom nektek, hogy akinek van, annak adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg őket itt előttem!”
Miután befejezte, továbbhaladt Jeruzsálem felé.
Amikor Betfagé és Betánia közelébe ért, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemközti faluba! Amikor beértek, találtok egy kikötött szamárcsikót, amin még senki sem ült. Oldjátok el, és vezessétek ide!” Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: „Miért oldjátok el?” –, mondjátok: „Az Úrnak van rá szüksége.”
A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy megmondta nekik. Mikor eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük:
– Miért oldjátok el a szamárcsikót?
– Az Úrnak van rá szüksége – válaszolták.
Azután elvezették Jézushoz. Ráterítették köpenyüket a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. Amint továbbment, az emberek az útra terítették köpenyüket. Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve, fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak. Ezt mondták:
– Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!
A sokaságból néhány farizeus odaszólt neki:
– Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!
Így válaszolt:
– Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltozni.
Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt:
– Bár felismerted volna te is ezen a napon a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek rád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak. Földre tipornak téged és benned fiaidat. Nem marad benned kő kövön, mert nem ismerted fel a Látogatás idejét.
Azután bement a Templomba, kezdte kiűzni az árusokat, és ezt mondta nekik:
– Meg van írva: Az én házam az imádság háza lesz, de ti rablók barlangjává tettétek.
Ezután nap mint nap a Templomban tanított. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elpusztítsák, de még nem találták meg a módját. Az egész nép csüngött ugyanis a szaván.
– Zakeus, gyere le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom!
Sietve lement, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak:
– Bűnös embernél szállt meg.
Zakeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak:
– Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam, a négyszeresét adom neki vissza.
Jézus ezt mondta neki:
– Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.
Mivel hallgatták, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Jeruzsálemhez, és úgy vélték, hogy Isten országa azonnal meg fog jelenni. Így szólt tehát:
– Egy nemesember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza. Hívatta tíz szolgáját, és átadott nekik tíz minát. Azt mondta nekik: „Forgassátok ezt a pénzt, amíg vissza nem jövök!” Honfitársai azonban gyűlölték, ezért küldöttséget menesztettek a nyomába: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.” Amikor azonban megszerezte a királyi méltóságot, visszatért, s magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, mekkora nyereséget szereztek. Jött az első, és így szólt: „Uram, minád tíz minát szerzett.” Erre így szólt: „Jól van, derék szolgám. Mivel megbízható voltál egy csekélységben, legyen hatalmad tíz város fölött.” Jött a második, és így szólt: „Uram, minád öt minát szerzett.” Ehhez így szólt: „Uralkodj te is öt városon!” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a minád. Kendőbe kötve őriztem. Féltem ugyanis tőled, mivel szigorú ember vagy: azt is felveszed, amit be nem fektettél, és learatod, amit nem vetettél el.” Ekkor így szólt hozzá: „A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok, hogy felveszem, amit nem fektettem be, és learatom, amit nem vetettem el? Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltóknak, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza?” Az ott állóknak ezt mondta:
„Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van!” Mire ezt mondták neki: „Uram, tíz minája van!” De ő így válaszolt: „Mondom nektek, hogy akinek van, annak adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg őket itt előttem!”
Miután befejezte, továbbhaladt Jeruzsálem felé.
Amikor Betfagé és Betánia közelébe ért, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemközti faluba! Amikor beértek, találtok egy kikötött szamárcsikót, amin még senki sem ült. Oldjátok el, és vezessétek ide!” Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: „Miért oldjátok el?” –, mondjátok: „Az Úrnak van rá szüksége.”
A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy megmondta nekik. Mikor eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük:
– Miért oldjátok el a szamárcsikót?
– Az Úrnak van rá szüksége – válaszolták.
Azután elvezették Jézushoz. Ráterítették köpenyüket a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. Amint továbbment, az emberek az útra terítették köpenyüket. Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve, fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak. Ezt mondták:
– Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!
A sokaságból néhány farizeus odaszólt neki:
– Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!
Így válaszolt:
– Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltozni.
Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt:
– Bár felismerted volna te is ezen a napon a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek rád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak. Földre tipornak téged és benned fiaidat. Nem marad benned kő kövön, mert nem ismerted fel a Látogatás idejét.
Azután bement a Templomba, kezdte kiűzni az árusokat, és ezt mondta nekik:
– Meg van írva: Az én házam az imádság háza lesz, de ti rablók barlangjává tettétek.
Ezután nap mint nap a Templomban tanított. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elpusztítsák, de még nem találták meg a módját. Az egész nép csüngött ugyanis a szaván.