16
Majd szólt tanítványaihoz is:
– Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Hívatta, és így szólt hozzá: „Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár!” Erre a sáfár így gondolkodott magában:
„Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogad a házába.” Egyenként magához hívatta ura adósait. Megkérdezte az elsőtől:
„Mennyivel tartozol uramnak?” Az így felelt: „Száz kanna olajjal.” Erre azt mondta neki: „Itt van az adósleveled, ülj le gyorsan, és írj ötvenet!” Azután a másiknak azt mondta: „Te mennyivel tartozol?” Az így válaszolt: „Száz mérő búzával.” Erre így szólt hozzá: „Itt van az adósleveled, írj nyolcvanat!” Az úr megdicsérte a hamis sáfárt, hogy eszesen járt el. E világ fiai egymás között eszesebbek, mint a világosság fiai. Mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba!
Aki a legkisebb dologban megbízható, megbízható a nagyban is, és aki a legkisebb dologban hamis, az hamis a nagyban is. Ha tehát a hamis mammonnal nem voltatok megbízhatók, ki bíz rátok igaz értéket? És ha a máséval nem voltatok megbízhatók, ki adja oda nektek azt, ami a tiétek?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták. Ezt mondta nekik:
– Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos.
A Törvény és a próféták Jánosig. Azóta Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével be akar oda jutni. Hamarabb elmúlik ég és föld, mint hogy a Törvényből egyetlen vessző is elveszne.
Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.
Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Egy Lázár nevű, fekélyekkel tele koldus ott feküdt a kapuja előtt. Szívesen jóllakott volna azzal, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek, és nyaldosták sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok felvitték Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint a pokolban kínok között felemelte tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: „Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban!” De Ábrahám így válaszolt: „Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben éppen úgy, mint Lázár a rosszat! Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődöl. Ezenfelül közöttünk és közöttetek nagy szakadék tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.” Ő pedig így szólt: „Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt atyám házához! Ugyanis van öt testvérem. Figyelmeztesse őket, nehogy ők is idekerüljenek a gyötrelem helyére!” Ábrahám így válaszolt: „Ott van nekik Mózes, és ott vannak a próféták, hallgassanak azokra!” De az erre ezt mondta: „Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy el valaki hozzájuk, akkor majd megtérnek.” Erre ezt felelte neki: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”
– Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Hívatta, és így szólt hozzá: „Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár!” Erre a sáfár így gondolkodott magában:
„Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogad a házába.” Egyenként magához hívatta ura adósait. Megkérdezte az elsőtől:
„Mennyivel tartozol uramnak?” Az így felelt: „Száz kanna olajjal.” Erre azt mondta neki: „Itt van az adósleveled, ülj le gyorsan, és írj ötvenet!” Azután a másiknak azt mondta: „Te mennyivel tartozol?” Az így válaszolt: „Száz mérő búzával.” Erre így szólt hozzá: „Itt van az adósleveled, írj nyolcvanat!” Az úr megdicsérte a hamis sáfárt, hogy eszesen járt el. E világ fiai egymás között eszesebbek, mint a világosság fiai. Mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba!
Aki a legkisebb dologban megbízható, megbízható a nagyban is, és aki a legkisebb dologban hamis, az hamis a nagyban is. Ha tehát a hamis mammonnal nem voltatok megbízhatók, ki bíz rátok igaz értéket? És ha a máséval nem voltatok megbízhatók, ki adja oda nektek azt, ami a tiétek?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták. Ezt mondta nekik:
– Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos.
A Törvény és a próféták Jánosig. Azóta Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével be akar oda jutni. Hamarabb elmúlik ég és föld, mint hogy a Törvényből egyetlen vessző is elveszne.
Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.
Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Egy Lázár nevű, fekélyekkel tele koldus ott feküdt a kapuja előtt. Szívesen jóllakott volna azzal, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek, és nyaldosták sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok felvitték Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint a pokolban kínok között felemelte tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: „Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban!” De Ábrahám így válaszolt: „Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben éppen úgy, mint Lázár a rosszat! Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődöl. Ezenfelül közöttünk és közöttetek nagy szakadék tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.” Ő pedig így szólt: „Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt atyám házához! Ugyanis van öt testvérem. Figyelmeztesse őket, nehogy ők is idekerüljenek a gyötrelem helyére!” Ábrahám így válaszolt: „Ott van nekik Mózes, és ott vannak a próféták, hallgassanak azokra!” De az erre ezt mondta: „Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy el valaki hozzájuk, akkor majd megtérnek.” Erre ezt felelte neki: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”