14
Amikor egyszer szombaton bement az egyik vezető farizeus házába étkezni, a farizeusok figyelték.
Íme, egy vízkóros ember került elébe.
Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól:
– Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?
De azok hallgattak. Megfogta a beteget, meggyógyította, és elküldte. S így szólt hozzájuk:
– Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre szombaton kútba esik, vajon nem húzza-e ki azonnal?
Erre nem tudtak mit felelni.
Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, mert észrevette, hogyan válogatják a fő helyeket:
– Ha valaki menyegzőre hív, ne ülj a fő helyre, mert lehet, hogy meghívott nálad rangosabb embert is! És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: „Engedd át neki a helyet!” –, akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. Ellenkezőleg, ha meghívnak, menj, ülj az utolsó helyre, hogy amikor jön, aki meghívott, így szóljon hozzád: „Barátom, ülj feljebb!” Akkor valamennyi asztaltársad előtt tisztelet övez. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatásban lesz része, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
Ekkor azt mondta annak, aki meghívta:
– Ha ebédet vagy vacsorát adsz, ne barátaidat hívd meg, ne is testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat! Nehogy viszonzásul ők is meghívjanak, s ez legyen jutalmad! Ellenkezőleg, ha vendégséget rendezel, hívj meg szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat! Boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk, te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.
Ezt hallva az egyik vendég így szólt hozzá:
– Boldog, aki Isten országának vendége!
Ő pedig ezt mondta neki:
– Egy ember nagy vacsorát adott, és sokakat meghívott. A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: „Gyertek, mert már minden kész!” De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első ezt mondta neki: „Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, bocsáss meg!” A másik ezt mondta: „Öt iga ökröt vettem, megyek, hogy kipróbáljam őket. Kérlek, bocsáss meg!” Egy másik ezt mondta: „Most nősültem, ezért nem tudok menni.” Amikor a szolga visszatért, mindezt jelentette urának. A ház ura haragra lobbant, és ezt mondta szolgájának: „Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat!” A szolga aztán jelentette: „Uram, amit parancsoltál, megtörtént, de még van hely. Akkor az úr így szólt a szolgához: „Menj el az utakra és az ösvényekre, és kényszeríts mindenkit arra, hogy bejöjjön, hogy megteljék a házam! Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem ízleli meg a vacsorámat.”
Nagy tömeg ment vele. Megfordult, és így szólt hozzájuk:
– Ha valaki hozzám jön, de nálam fontosabbnak tartja apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit vagy a saját életét, nem lehet a tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom.
Mert ha valaki közületek tornyot akar építeni, ugye előbb leül, és kiszámítja a költséget, vajon futja-e a befejezésig? Különben – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdi mindenki, aki látja: „Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.” Vagy ha egy király hadba akar indulni egy másik király ellen, ugye előbb leül, s fontolóra veszi, vajon tízezer emberrel szembeszállhat-e azzal, aki húszezerrel jön ellene? Amennyiben nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megtudakolja a békefeltételeket. Ugyanígy, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet a tanítványom.
Jó a só, de ha elveszti az ízét, mivel lehet neki visszaadni? Sem a földnek, sem a trágyának nem használ, tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
– Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?
De azok hallgattak. Megfogta a beteget, meggyógyította, és elküldte. S így szólt hozzájuk:
– Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre szombaton kútba esik, vajon nem húzza-e ki azonnal?
Erre nem tudtak mit felelni.
Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, mert észrevette, hogyan válogatják a fő helyeket:
– Ha valaki menyegzőre hív, ne ülj a fő helyre, mert lehet, hogy meghívott nálad rangosabb embert is! És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: „Engedd át neki a helyet!” –, akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. Ellenkezőleg, ha meghívnak, menj, ülj az utolsó helyre, hogy amikor jön, aki meghívott, így szóljon hozzád: „Barátom, ülj feljebb!” Akkor valamennyi asztaltársad előtt tisztelet övez. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatásban lesz része, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
Ekkor azt mondta annak, aki meghívta:
– Ha ebédet vagy vacsorát adsz, ne barátaidat hívd meg, ne is testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat! Nehogy viszonzásul ők is meghívjanak, s ez legyen jutalmad! Ellenkezőleg, ha vendégséget rendezel, hívj meg szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat! Boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk, te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.
Ezt hallva az egyik vendég így szólt hozzá:
– Boldog, aki Isten országának vendége!
Ő pedig ezt mondta neki:
– Egy ember nagy vacsorát adott, és sokakat meghívott. A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: „Gyertek, mert már minden kész!” De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első ezt mondta neki: „Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, bocsáss meg!” A másik ezt mondta: „Öt iga ökröt vettem, megyek, hogy kipróbáljam őket. Kérlek, bocsáss meg!” Egy másik ezt mondta: „Most nősültem, ezért nem tudok menni.” Amikor a szolga visszatért, mindezt jelentette urának. A ház ura haragra lobbant, és ezt mondta szolgájának: „Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat!” A szolga aztán jelentette: „Uram, amit parancsoltál, megtörtént, de még van hely. Akkor az úr így szólt a szolgához: „Menj el az utakra és az ösvényekre, és kényszeríts mindenkit arra, hogy bejöjjön, hogy megteljék a házam! Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem ízleli meg a vacsorámat.”
Nagy tömeg ment vele. Megfordult, és így szólt hozzájuk:
– Ha valaki hozzám jön, de nálam fontosabbnak tartja apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit vagy a saját életét, nem lehet a tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom.
Mert ha valaki közületek tornyot akar építeni, ugye előbb leül, és kiszámítja a költséget, vajon futja-e a befejezésig? Különben – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdi mindenki, aki látja: „Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.” Vagy ha egy király hadba akar indulni egy másik király ellen, ugye előbb leül, s fontolóra veszi, vajon tízezer emberrel szembeszállhat-e azzal, aki húszezerrel jön ellene? Amennyiben nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megtudakolja a békefeltételeket. Ugyanígy, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet a tanítványom.
Jó a só, de ha elveszti az ízét, mivel lehet neki visszaadni? Sem a földnek, sem a trágyának nem használ, tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!