Kis türelmet
1Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amit azért adott neki Isten, hogy megmutassa szolgáinak azokat a dolgokat, amelyeknek hamarosan be kell következniük. Elküldte angyalát, hogy jelezze szolgájának, Jánosnak,
2aki tanúságot tett Isten Igéjéről és Jézus Krisztus tanúságtételéről, mindenről, amit látott.
1Az efezusi egyház angyalának írd meg! Ezt mondja, aki a hét csillagot a jobbjában tartja, s aki a hét arany gyertyatartó között jár:
2ismerem tetteid, fáradozásodat és állhatatosságodat. Tudom, hogy nem tűröd a gonoszokat; hogy próbára tetted, akik apostolnak mondják magukat, bár nem azok, és hazugnak találtad őket.
1A szárdeszi egyház angyalának írd meg! Ezt mondja, akié Isten hét lelke és a hét csillag: ismerem tetteid. Tudom, hogy élőnek tartanak, de halott vagy.
2Ébredj fel, és erősítsd meg, ami megmaradt, s ami a halálán volt, mert tetteidet nem találom tökéletesnek Istenem előtt.
1Ezek után láttam, hogy íme, egy ajtó nyitva van az égben, és a harsonáéhoz hasonló hang, melyet az előbb hallottam, így szólt hozzám: „Gyere föl ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell.”
2Nyomban megragadott a Lélek, és íme, trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki.
1A trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt, hét pecséttel lepecsételt könyvtekercset láttam.
2Aztán egy hatalmas angyalt láttam, aki nagy hangon hirdette: „Ki méltó arra, hogy kinyissa a könyvtekercset, hogy feltörje pecsétjeit?”
1És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: „Jöjj!”
2És láttam, íme, egy fehér ló, és a rajta ülő kezében íj. Koszorút adtak neki, s ő győztesként indult el, hogy újra győzelmet arasson.
1Ezután a föld négy sarkán álló négy angyalt láttam, akik megfékezték a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földre, sem a tengerre, sem semmiféle fára.
2Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal jön, akinél az élő Isten pecsétje volt. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt, hogy ártsanak a földnek és a tengernek:
1Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett a mennyben mintegy fél órára.
2És hét angyalt láttam, akik Isten előtt álltak, és hét harsonát kaptak.
1Megfújta a harsonát az ötödik angyal, és egy csillagot láttam, amint az égből a földre zuhan. Neki adták az alvilág kútjának a kulcsát.
2Megnyitotta az alvilág kútját, és a kútból füst szállt fel, amilyen egy nagy kemence füstje. A nap és a levegő elsötétedett a kút füstjétől.
1Ekkor egy másik, a mennyből lejövő hatalmas angyalt láttam. Felhő övezte, és szivárvány volt a feje fölött. Arca mint a Nap, lába mint tűzoszlop.
2Kezében széthajtott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábával a tengerben állt, a ballal a földön.
1Ekkor bothoz hasonló mérőnádat adtak nekem, mondván: „Menj, mérd föl Isten szentélyét, az áldozati oltárt és a benne imádkozókat!
2De a szentély külső udvarát hagyd ki, és ne mérd föl, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig lábbal tapossák!”
1Egy nagy jel tűnt fel a mennyben: egy asszony. Öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.
2Áldott állapotban van. Szülési fájdalmában és gyötrelmében kiáltozott.
1Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat jön fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név.
2A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig mint az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét, trónját és nagy hatalmát.
1Láttam, íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén és vele a száznegyvennégyezer, akiknek a homlokára van írva az ő és az ő Atyjának a neve.
2Aztán hangot hallottam a mennyből. Olyat, mint nagy vizek zúgása vagy mint egy hatalmas mennydörgés robaja. A hang, amit hallottam, olyan volt, mint amikor hárfások pengetik a hárfájukat.
1Egy másik nagy és csodálatos jelet láttam a mennyben: hét angyalt, akikre hét csapás volt bízva, a végső csapások, mert ezekkel kimerül Isten haragja.
2Olyasmit láttam, mint egy tűzzel kevert üvegtenger, és azok, akik legyőzték a vadállatot, a szobrát és nevének számát, ott álltak az üvegtengeren, s a kezükben mennyei hárfák.
1Ekkor erős hangot hallottam a szentélyből. A hét angyalnak szólt: „Rajta, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!”
2Elindult az első, és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú és fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat bélyegét viselték, és leborultak a szobra előtt.
1Ekkor jött a hét csészét tartó hét angyal közül az egyik, és így szólt hozzám: „Gyere, megmutatom neked, hogyan ítélik el a nagy szajhát, aki a nagy vizek mellett ül.
2Vele paráználkodtak a föld királyai, s a föld lakói megrészegedtek paráználkodása borától.”
1Ezután egy másik angyalt láttam lejönni a mennyből. Nagy hatalma volt, és dicsőségétől fényben ragyogott a föld.
2Erős hangon így kiáltott: „Elesett, elesett a nagy Babilon! Démonok lakhelye lett, minden tisztátalan lélek rejtekhelye, minden tisztátalan és gyűlöletes madár rejtekhelye, [minden tisztátalan állat rejtekhelye,]
1Amit ezek után a mennyben hallottam, olyan volt, mint egy sokaság hatalmas hangja: „Alleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké,
2mert igazságosak és igazak ítéletei. Elítélte a nagy szajhát, aki paráznaságával megrontotta a földet, és megbosszulta rajta szolgái vérét, amit a szajha keze ontott ki.”
1Láttam, hogy egy angyal jön le a mennyből. Kezében az alvilág kulcsa és egy nagy lánc.
2Megragadta a sárkányt, az őskígyót, vagyis az Ördögöt, a Sátánt, és ezer évre láncra verte.
1Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúlt, és tenger sincs többé.
2Láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászáll a mennyből, az Istentől. Olyan volt, mint a férje számára fölékesített menyasszony.
1És mutatott nekem egy folyót, az élet vizének folyóját, mely kristályhoz hasonlóan ragyogott, és Isten s a Bárány trónjából fakadt.
2A város terének közepén és a folyó két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, s a fák levelei a népek gyógyítására szolgálnak.