17
Így szólt tanítványaihoz:
– Lehetetlen, hogy bűnre vezető alkalmak ne történjenek; de jaj annak, aki által megtörténnek!
Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék, mintsem egyet is bűnre vezessen a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra!
Ha vétkezik ellened testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki! És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád, és így szól: „Megbántam” –, bocsáss meg neki!
Az apostolok így szóltak az Úrhoz:
– Növeld bennünk a hitet!
Az Úr ezt válaszolta:
– Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez az eperfához: „Szakadj ki gyökerestül, és gyökerezz meg a tengerben!” –, engedelmeskedne nektek.
Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: „Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz”? Nem azt mondja-e inkább neki: „Készíts nekem valami ennivalót, övezd fel magad, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!”? Vajon megköszöni a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsoltak? Ugyanígy ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Érdemtelen szolgák vagyunk. Azt tettük, ami a kötelességünk volt.”
Útban Jeruzsálem felé Szamaria és Galilea határvidékén ment át. Amikor beért egy faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Megálltak távol, és kiáltozva kérték:
– Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk:
– Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!
Útközben megtisztultak. Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult lába előtt, és hálát adott neki. Ez a férfi szamariai volt. Jézus ekkor így szólt:
– Ugye mind a tíz megtisztult? Hol van a többi kilenc? Senki más nem tért vissza, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?
És így szólt hozzá:
– Kelj fel – mondta neki –, menj, hited megmentett téged!
Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el Isten országa, így válaszolt nekik:
– Isten országa nem úgy érkezik, hogy jövetelét megfigyelhetné az ember. Azt sem mondhatja az ember: „Íme, itt van”, vagy „íme, ott van!” Isten országa ugyanis közöttetek van!
A tanítványoknak pedig ezt mondta:
– Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. Az emberek mondják majd nektek: „Íme, ott”, vagy „íme, itt van!” Ne menjetek oda, s ne fussatok utána! Mert ahogyan a villám cikázva fénylik az ég egyik végétől a másikig, úgy lesz az Emberfia is az ő napján. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és ez a nemzedék elveti. Amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába. Akkor jött az özönvíz, és mindenkit elpusztított. Úgy, amint Lót napjaiban történt. Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek és építettek; de azon a napon, amikor Lót elment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított. Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. Azon a napon ha valaki a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza! Gondoljatok Lót feleségére! Aki meg akarja tartani az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti, megmenti azt. Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. Két asszony őröl ugyanott. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. [ 36[]
– Hol, Uram? – kérdezték.
– Ahol a tetem – mondta nekik –, oda gyűlnek a saskeselyűk.
– Lehetetlen, hogy bűnre vezető alkalmak ne történjenek; de jaj annak, aki által megtörténnek!
Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék, mintsem egyet is bűnre vezessen a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra!
Ha vétkezik ellened testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki! És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád, és így szól: „Megbántam” –, bocsáss meg neki!
Az apostolok így szóltak az Úrhoz:
– Növeld bennünk a hitet!
Az Úr ezt válaszolta:
– Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez az eperfához: „Szakadj ki gyökerestül, és gyökerezz meg a tengerben!” –, engedelmeskedne nektek.
Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: „Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz”? Nem azt mondja-e inkább neki: „Készíts nekem valami ennivalót, övezd fel magad, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!”? Vajon megköszöni a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsoltak? Ugyanígy ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Érdemtelen szolgák vagyunk. Azt tettük, ami a kötelességünk volt.”
Útban Jeruzsálem felé Szamaria és Galilea határvidékén ment át. Amikor beért egy faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Megálltak távol, és kiáltozva kérték:
– Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk:
– Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!
Útközben megtisztultak. Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult lába előtt, és hálát adott neki. Ez a férfi szamariai volt. Jézus ekkor így szólt:
– Ugye mind a tíz megtisztult? Hol van a többi kilenc? Senki más nem tért vissza, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?
És így szólt hozzá:
– Kelj fel – mondta neki –, menj, hited megmentett téged!
Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el Isten országa, így válaszolt nekik:
– Isten országa nem úgy érkezik, hogy jövetelét megfigyelhetné az ember. Azt sem mondhatja az ember: „Íme, itt van”, vagy „íme, ott van!” Isten országa ugyanis közöttetek van!
A tanítványoknak pedig ezt mondta:
– Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. Az emberek mondják majd nektek: „Íme, ott”, vagy „íme, itt van!” Ne menjetek oda, s ne fussatok utána! Mert ahogyan a villám cikázva fénylik az ég egyik végétől a másikig, úgy lesz az Emberfia is az ő napján. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és ez a nemzedék elveti. Amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába. Akkor jött az özönvíz, és mindenkit elpusztított. Úgy, amint Lót napjaiban történt. Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek és építettek; de azon a napon, amikor Lót elment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított. Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. Azon a napon ha valaki a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza! Gondoljatok Lót feleségére! Aki meg akarja tartani az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti, megmenti azt. Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. Két asszony őröl ugyanott. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. [ 36[]
– Hol, Uram? – kérdezték.
– Ahol a tetem – mondta nekik –, oda gyűlnek a saskeselyűk.
Jegyzetek
17,36 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.