1
Mivel már sokan vállalkoztak arra, hogy elbeszéljék a körünkben beteljesedett eseményeket
aszerint, ahogy ránk hagyományozták azok, akik kezdettől fogva szemtanúik voltak, és az ige szolgái lettek,
számomra is helyénvalónak látszott, hogy – miután elejétől fogva mindent figyelmesen nyomon követtem – minden részletre kiterjedően és sorrendben megírjam neked, nagyra becsült Teofil,
hogy azokra a dolgokra vonatkozóan, amelyekről tanítást kaptál, megismerd a teljes bizonyosságot.
Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, aki Abija papi rendjéhez tartozott; felesége pedig Áron leszármazottja volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. Gyermekük azonban nem volt, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korban voltak.
Történt pedig, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr szentélyébe, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat idején a nép egész sokasága odakint imádkozott. Ekkor megjelent neki az Úrnak egy angyala, és megállt a tömjénáldozati oltár mellett jobb felől. Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem fogta el. De az angyal így szólt hozzá:
– Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örülni és ujjongani fogsz, és sokan örvendenek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt. Bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva Szentlélek tölti el. Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. Őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, az engedetleneket pedig az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.
Zakariás így szólt az angyalhoz:
– Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott korú.
Az angyal így válaszolt:
– Én Gábriel vagyok, aki Isten színe előtt áll. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De íme, mivel nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni, megnémulsz, és egészen addig nem tudsz majd megszólalni, amíg mindezek be nem következnek.
A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy ilyen sokáig időz a szentélyben. Amikor kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből megértették, hogy látomása volt a szentélyben. Ő pedig csak a kezével jelzett nekik, de néma maradt. Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. E napok után felesége, Erzsébet fogant, de öt hónapig titkolta, mondván: „Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.” A hatodik hónapban elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki egy Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve. Az angyal belépett, és így szólt hozzá:
– Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!
Ezekre a szavakra Mária megdöbbent, és azt fontolgatta, vajon mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal így folytatta:
– Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz, és fiút szülsz, akit majd Jézusnak nevezel. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának hívják majd. Az Úristen neki adja majd atyjának, Dávidnak a trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, és uralmának nem lesz vége.
Mária erre ezt mondta az angyalnak:
– Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?
Az angyal így válaszolt neki:
– Szentlélek száll rád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendő szent lesz, és Isten Fiának hívják majd. Íme, rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van. Ő, akit meddőnek tartottak. Istennek ugyanis semmi sem lehetetlen.
Mária így szólt:
– Íme, az Úr szolgálója vagyok: történjék velem szavad szerint!
Ekkor eltávozott tőle az angyal. Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmoccant a magzat a méhében. Erzsébet eltelt Szentlélekkel, és hangos szóval így kiáltott:
– Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amint meghallottam köszöntésed hangját, ujjongva moccant meg méhemben a magzat. Boldog, aki hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.
Mária pedig ezt mondta:
Szívem magasztalja az Urat,
és lelkem ujjong Isten, az én Szabadítóm előtt,
mert rátekintett szolgálója megalázottságára.
Íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas.
Szent az ő neve,
és irgalma nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
Megmutatta karjának erejét,
szétszórta a szívükben gőgösöket.
A hatalmasokat ledöntötte trónjukról,
és a megalázottakat felemelte.
Az éhezőket ellátta javakkal,
és üres kézzel küldte el a bővelkedőket.
Felkarolta szolgáját, Izraelt
megemlékezvén irgalmáról,
amint megígérte atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre.
Mária vele maradt mintegy három hónapig, aztán visszatért otthonába.
Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. Szomszédai és rokonai meghallották, milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja után Zakariásnak akarták nevezni. Anyja azonban így szólt:
– Nem, hanem János lesz a neve.
Mire ezt mondták neki:
– Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnak.
Intettek hát az apjának, hogy minek akarja nevezni. Ő táblát kért, és ráírta: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott. Abban a pillanatban megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta Istent. Félelem szállta meg a környék lakóit, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. Akik hallottak róla, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt.
Apja, Zakariás, eltelt Szentlélekkel, és így prófétált:
Áldott az Úr, Izrael Istene,
mert meglátogatta népét, és megszabadította.
69Nyilvánvalóvá tette szabadítását szolgájának, Dávidnak házában,
ahogy megígérte szent prófétái által régen:
szabadulást ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;
hogy irgalmas lesz atyáinkhoz,
és megemlékezik szent szövetségéről,
az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak tett.
Megadja nekünk, hogy ellenségeink kezéből megszabadulva
félelem nélkül szolgáljuk őt
szentségben és igazságban
színe előtt életünk minden napján.
Téged pedig, gyermek, a Magasságos
prófétájának neveznek majd.
Az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,
hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére
bűneik bocsánata által.
Istenünk könyörülő irgalma folytán
meglátogat minket a magasságból felkelő Nap,
hogy világosság legyen azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak;
hogy lábunkat a békesség útján vezesse.
A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izraelben.
Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, aki Abija papi rendjéhez tartozott; felesége pedig Áron leszármazottja volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. Gyermekük azonban nem volt, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korban voltak.
Történt pedig, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr szentélyébe, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat idején a nép egész sokasága odakint imádkozott. Ekkor megjelent neki az Úrnak egy angyala, és megállt a tömjénáldozati oltár mellett jobb felől. Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem fogta el. De az angyal így szólt hozzá:
– Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örülni és ujjongani fogsz, és sokan örvendenek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt. Bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva Szentlélek tölti el. Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. Őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, az engedetleneket pedig az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.
Zakariás így szólt az angyalhoz:
– Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott korú.
Az angyal így válaszolt:
– Én Gábriel vagyok, aki Isten színe előtt áll. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De íme, mivel nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni, megnémulsz, és egészen addig nem tudsz majd megszólalni, amíg mindezek be nem következnek.
A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy ilyen sokáig időz a szentélyben. Amikor kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből megértették, hogy látomása volt a szentélyben. Ő pedig csak a kezével jelzett nekik, de néma maradt. Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. E napok után felesége, Erzsébet fogant, de öt hónapig titkolta, mondván: „Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.” A hatodik hónapban elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki egy Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve. Az angyal belépett, és így szólt hozzá:
– Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!
Ezekre a szavakra Mária megdöbbent, és azt fontolgatta, vajon mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal így folytatta:
– Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz, és fiút szülsz, akit majd Jézusnak nevezel. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának hívják majd. Az Úristen neki adja majd atyjának, Dávidnak a trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, és uralmának nem lesz vége.
Mária erre ezt mondta az angyalnak:
– Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?
Az angyal így válaszolt neki:
– Szentlélek száll rád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendő szent lesz, és Isten Fiának hívják majd. Íme, rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van. Ő, akit meddőnek tartottak. Istennek ugyanis semmi sem lehetetlen.
Mária így szólt:
– Íme, az Úr szolgálója vagyok: történjék velem szavad szerint!
Ekkor eltávozott tőle az angyal. Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmoccant a magzat a méhében. Erzsébet eltelt Szentlélekkel, és hangos szóval így kiáltott:
– Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amint meghallottam köszöntésed hangját, ujjongva moccant meg méhemben a magzat. Boldog, aki hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.
Mária pedig ezt mondta:
Szívem magasztalja az Urat,
és lelkem ujjong Isten, az én Szabadítóm előtt,
mert rátekintett szolgálója megalázottságára.
Íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas.
Szent az ő neve,
és irgalma nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
Megmutatta karjának erejét,
szétszórta a szívükben gőgösöket.
A hatalmasokat ledöntötte trónjukról,
és a megalázottakat felemelte.
Az éhezőket ellátta javakkal,
és üres kézzel küldte el a bővelkedőket.
Felkarolta szolgáját, Izraelt
megemlékezvén irgalmáról,
amint megígérte atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre.
Mária vele maradt mintegy három hónapig, aztán visszatért otthonába.
Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. Szomszédai és rokonai meghallották, milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja után Zakariásnak akarták nevezni. Anyja azonban így szólt:
– Nem, hanem János lesz a neve.
Mire ezt mondták neki:
– Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnak.
Intettek hát az apjának, hogy minek akarja nevezni. Ő táblát kért, és ráírta: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott. Abban a pillanatban megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta Istent. Félelem szállta meg a környék lakóit, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. Akik hallottak róla, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt.
Apja, Zakariás, eltelt Szentlélekkel, és így prófétált:
Áldott az Úr, Izrael Istene,
mert meglátogatta népét, és megszabadította.
69Nyilvánvalóvá tette szabadítását szolgájának, Dávidnak házában,
ahogy megígérte szent prófétái által régen:
szabadulást ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;
hogy irgalmas lesz atyáinkhoz,
és megemlékezik szent szövetségéről,
az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak tett.
Megadja nekünk, hogy ellenségeink kezéből megszabadulva
félelem nélkül szolgáljuk őt
szentségben és igazságban
színe előtt életünk minden napján.
Téged pedig, gyermek, a Magasságos
prófétájának neveznek majd.
Az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,
hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére
bűneik bocsánata által.
Istenünk könyörülő irgalma folytán
meglátogat minket a magasságból felkelő Nap,
hogy világosság legyen azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak;
hogy lábunkat a békesség útján vezesse.
A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izraelben.
Jegyzetek
1,69 Más fordítás: „Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában”; „Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából”. A „szabadítás”, az „üdvösség ereje”, az „erős szabadító” a görög kerasz szótériasz, az „üdvösség szarva” kifejezést értelmezi. A szarv a hatalom, elsősorban a katonai hatalom jelképe (vö. MTörv 33,17). Egyértelmű, hogy Zakariás éneke a Messiás érkezését ünnepli. A Messiás érkezéséről a Lk már korábban is hírt adott: 1,33 skk.