Pál korintusi tartózkodása.
18 Ezek után Pál Athénből Korintusba távozott. Itt találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval és feleségével, Priszcillával. Ezek nemrég érkeztek Itáliából, mert Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidónak el kell hagynia Rómát. Pál hozzájuk költözött és mivel ugyanazt a mesterséget űzte – sátorkészítők voltak ugyanis –, náluk maradt és velük dolgozott. Minden szombaton fölszólalt a zsinagógában, és (az Úr Jézusra hivatkozva) igyekezett meggyőzni a zsidókat és pogányokat. Mikor pedig Szilás és Timóteus megérkezett Makedóniából, Pál egészen az igehirdetésnek szentelte magát. Bizonyítékot tárt a zsidók elé, hogy Jézus a Messiás. Gyalázkodó ellenmondásukra ruháját rázva így kiáltott föl: „A saját fejetekre szálljon véretek! Én ártatlan vagyok. Mostantól fogva a pogányokhoz fordulok.” Ezzel elköltözött onnan, és egy Ticiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házában szállt meg, akinek lakása a zsinagóga mellé épült. Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója egész családjával hitt az Úrban, és sok korintusi is megtért és megkeresztelkedett azok közül, akik hallgatták őt. Az Úr egy éjjel látomásban így szólt Pálhoz: „Ne félj, hanem beszélj és ne hallgass! Én veled vagyok: senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked. Nagyszámú népem lakik ugyanis ebben a városban.” Ott maradt tehát másfél évig, s ezalatt az Úr igéjét tanította. Gallió achájai prokonzulsága idején azonban a zsidók egy akarattal Pálra rontottak és a törvényszék elé hurcolták. „Ez az ember, vádolták, törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket.” Pál már éppen szólásra nyitotta ajkát, amikor Gallió így szólt a zsidókhoz: „Ti zsidók, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, türelemmel lennék hozzátok annak rendje szerint. De ha valami tanításról, személyekről vagy saját törvényetekről vetődik föl vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni.” Ezzel elkergette őket az ítélőszék elől. Erre a hellenista zsidókvalamennyien megragadták Szosztenészt, a zsinagóga fejét, és ott az ítélőszék előtt elpáholták. Gallió pedig mindezzzel mit sem törődött.